Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
lotta a gyermekével együtt.48 Ezután a kísérő egy fehér fejkendővel, mely a fiatalasszony házasságkötésekor kapott jegykendője is lehetett, bekötötte az anya fejét. Az avatandó, jobb karján a gyermekkel és egy hosszú, égő gyertyával a kezében, az óramutató járásával megegyezően megkerülte a főoltárt.49 A rövid szertartás végeztével a tilalmak alól felszabadult asszony végighallgatta a szentmisét, majd hazament és folytatódott az élet a maga kerékvágásában. Rendszerint az avatás vetett véget a házastársak közti ideiglenes szexuális tilalomnak, a bornyúkötélnek is. Ozsdolán az 1960-as években tűnt el a templomi asszonyavatás fent leírt szokása. Manapság ahol idősebb asszony lakik együtt a családdal, rendszerint megköveteli a fiatalasszonytól, hogy a szülést követően első útja a templomba vezessen, ahol gyónást és áldozást végez, imádkozik a szent Szűz oltalmáért, így szabadul. Az ozsdolai ortodox asszonyok napjainkban is betartják a kötelező hathetes otthoni pihenőt, melynek leteltével a pópa házhoz megy felszabadítani az anyát. Bábakeresztelő, keresztelő A keresztelés a keresztény kultúrában a teljes értékű közösségi és emberi élet alapvető feltétele, a többi életszentséghez (pl. házasság, utolsó kenet) vezető első kapu. A gyengélkedő, halni való újszülöttet igyekeztek minél előbb megkeresztelni, hogy a túlvilágon ne a limbusba, hanem az ősbün terhétől szabadulva a mennybe kerüljön. A sürgető szükség olyan egyházilag elismert, átmeneti formákat teremtett, amelyek a hivatalos orvoslást sem hagyták érintetlenül. A 20. század elején a képzett szülésznők táskájában még ott lapult a bábakeresztelésekhez szükséges szentelt víz.50 A marosvásárhelyi szülésznőképzőben a szükségkeresztelő gyakorlatára is betanították a katolikus leányokat. Ha a gyermek élete veszélyben forgott, a szülés után rögtön SQr kerülhetett a bábakeresztelőre.51 A bába, vagy ha ő nem volt jelen, egy keresztény rokon vagy szomszéd a szentelt vizet a gyermek homlokára kente, majd nevet adott neki'. „X.Y., én tégedet megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Amen!” Ha a gyermek felgyógyult, szárazon (szenteltvíz nélkül) is megtartották a rendes, templomi keresztelőjét. Ha nem volt szükség bábakeresztségre, a keresztelőt néhány hét leforgása alatt, még lehetőleg az asszonyavatás előtt megtartották. Addig is kerülték a gyermek néven szólítását, helyette csak édeskének, kicsibabának becézték az ártó szellemek megtévesztésére. A leendő keresztszülők már a terhesség hírül vételekor, legkésőbb a radina vitelekor elkérték a gyermeket. Ozsdolán az első terhesség hagyományosan a násznagyoké volt. Míg a 19. században egy, legfeljebb két pár keresztszüleje volt egy gyermeknek, a keresztszülők száma a 20. század közepére tömeges méreteket kez48 BÁRTH Dániel 1999.371. 49 Ozsdolán egy időben az 50. házassági évfordulójukat ünneplő asszonyok is megkerülték az oltárt! 50 DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 139-141. 51 A bába által adott keresztséget száraz-, földi-, vagy szükségkeresztelőnek is nevezik. 19
