Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
dett ölteni.52 Ennek a Székelyföldön végigsöprő divathullámnak inkább a negatív, mintsem jótékony oldalait szokták hangsúlyozni.53 A keresztanya egy-egy méter gyolcsot (korozsmát), két keresztelőgyertyát és egy fehér réklicskét (keresztelőing) adott ajándékba keresztgyermekének.54 A keresztelő reggelén a keresztanya öltöztette a gyermeket. Fehér, hímzett dunnába csavarta, vékony szemfödővei betakargatta, majd elbúcsúzott a szülőktől és egyedül indult a keresztelőre. Távoztában az ajtóból még visszaszólt a háziaknak: pogánykát viszek! A keresztelőket a második világháború végéig kizárólag a plébánián vagy a sekrestyében tartották, kereszteletlen gyermekkel nem mentek végig a templomon. A rövid szertartás ideje alatt az otthon maradottak elkészítették a keresztelő lakomát, - amit az ozsdolaiak szintén radinának neveznek -, és az ablakból lesték a visszatérő keresztanyát. Fia az ajtóban nem fogadta senki, a gyermeket dunnástól az ágy alá görgette, majd elkiáltotta magát: pogányt vittünk, keresztényt hoztunk, keressék meg!55 Rendszerint az anya kereste meg és vette fel a földről.56 Más esetben a keresztanya a családi asztalra helyezte a bepólyált gyermeket, majd így szólt: olyan áldott légy, mint a kenyér az asztalon.57 A keresztelőebéden csak a keresztszülők és a legszűkebb rokonság vett részt. A második világháború után a keresztelő hagyományos gyakorlata visszavonhatatlan átalakuláson ment keresztül. Leglényegesebb újítást a szülők és a keresztapa jelenléte, valamint a templomba áthelyezett szertartás-tér jelentette. Fia az asszonyavatást a keresztelővel egyszerre tartották, a gyermeket a keresztanya tartotta a kezében, a keresztapa pedig a hátuk mögött állt az égő keresztelőgyertyával. A keresztszülők számának növekedésével már keresztanyák tömege adta kézről kézre a gyermeket, a megöntéskor pedig a pólyán tartották kezüket, hogy ne csak szárazkomák legyenek. Hogy elejét vegyék a keresztszülők rivalizálásának, a csecsemő a nyolcvanas években az apa karjaiba került. A keresztelő inget napjainkban a szülők készíttetik. A kisingre a gyermek nevét vagy monogramját hímzik, alatta az Isten gyermeke lettem formula a megszokott. A nagyobb keresztelőebédeket az ozsdolai kultúrházban, a vadászházban, vagy egy erdei nyaralóban tartják, de egyre gyakrabban mennek kézdivásárhelyi vendéglőkbe. A keresztelők méretének növekedésével a szülők és keresztszülők anyagi terhei is megsokszorozódtak. A megkomásodás után a szülők és keresztszülők családja között szoros műrokonsági kötelék jön létre. A régi Ozsdolán a tisztelet jeleként a komák magázták 52 A keresztelő párok száma napjainkban már a 10-15-öt is elérheti. Ozsdolán rendszerint a pap választja ki, hogy közülük ki kerüljön be a keresztelési anyakönyvbe. Hagyományosan a legvallásosabb párt részesíti előnyben. 53 A szokás burjánzását a visszakeresztelés (kölcsönös keresztelések) hagyománya is tovább erősíti. A gyermek ugyan több támogatást kap, de egy-egy családi ünnep alkalmával már a komákkal megtelik a ház. A keresztséggel kialakuló lelki rokonság (affinitás spirituális) pedig jelentősen lekorlátozza a házasodási potenciál körét. 54 A szokás az egész Székelyföldön általános. BALÁZS Lajos 1999. 55 Burgenlandtól Moldváig, a Felvidéktől Vajdaságig elterjedt formula! 56 Az Alföldön és a mai Magyarország határain belül a gyermek felvétele inkább az édesapa feladata volt. GÖNCZI Ferenc 1906. 155.; KAPROS Márta 1990. 26. 57 Dörfler Fanni a szokásnak bőségvarázsló erőt tulajdonít. WLISLOCKINÉ DÖRFLER Fanni 1893. 114. 20
