Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
A pelenkának valót az asszonyok régi, használt ingekből, rongyokból hasogatták. Tisztításkor alaposan kirázták, majd házi mosószappannal bekenték és mosdótálban ázni hagyták. Ezután következett a kifőzés: a bükkfából készített hamu lúggal (az 1970-es években szódával, majd Magyarországról hozott mosóporokkal) ruhafoző fazékban fehérítették a gyolcs és vászonpelenkákat. A hófehér pelenka a háziasszony ügyességét dicsérte. Keresztelő előtt szigorúan csak a szobában kifeszített gyeplőre teregették a pelenkákat. Két karácsony közt szintén tilos volt a gyermek alsóneműjét és ruhácskáját az udvaron szárítani vagy éjszakára kint felejteni, mert ilyenkor az ördögök járnak rajta, lebetegedik a gyerek, átok alá kerül.7 5 Az eldobható pömpörsz időszakot megelőzően hódított az anyák öröme, ez a beszeghető, méterre kapható pelenkaanyag, valamint a géz. Körülbelül fél- egy éves korukra kezdték szobatisztaságra nevelni a gyermekeket. A négylábú, karos biliszéket vagy egy ügyesebb fafaragó, vagy az édesapa barkácsolta össze. Alulra zománcos cseber, a gyermek elé fapálca vagy ételtartó polcocska került, mely megakadályozta, hogy fel tudjon kelni. A 20. század elején még divatos, láb között hasított gatyában a gyermek bárhol elvégezhette dolgát ott, ahol rátört a szükség. A 20. század elején az édesanyák olykor két-három éven keresztül is szoptatták gyermekeiket: Anyamáma te, csak egy teppet, na! - így mutatta a gyermek, s hozta ezt a kicsi széket, s bújjunk el aszongya, ne lássanak meg, így súgta nekem. A nyújtás magyarázata az a hiedelem, mely szerint a szoptatás ideje alatt védekezés nélkül lehet elejét venni egy következő terhességnek.15 16 A nők városi munkavállalásával és a fogamzásgátló készítmények elterjedésével a hosszú szoptatási idő feleslegessé vált, a ’80-as évek közepére már nem volt jellemző. Az ozsdolai asszonyok az elválasztás kétféle módját alkalmazták: vagy különböző sós-keserü fűszerekkel (ecet, paprika) kenték be mellüket, kefét rejtettek a ruhájuk alá, vagy ismerősökhöz, távoli rokonokhoz mentek látogatóba, a gyermeket pedig ráhagyták az anyósra. A csemete rendszerint addig ordított a csecs után, míg beleszokott. Sírós, nyugtalan gyermeknek kamilla, fodorka, ánizs, kömény, hagyma vagy kapormag-teát csepegtettek a szájába. Bár a 20. században is ismerték a máktea hatását, a legtöbb ozsdolai asszony a gyermek jól felismert érdekében idegenkedett a használatától. A boltban kapható karikás csalócsuszli (szopóka) ideje előtt mézzel átitatott rongydarabot vagy összekötött, vizezett kockacukrot rágcsáltak a csecsemők.17 A gumi alapú szopókákat először mindig az anya vette a szájába, úgy adta oda gyermekének.1 A gyermek bőrének kiszáradása és pattogzása ellen az asszonyok egyszerű házi szereket, disznózsírt, tökmag- és lenolajat, hintőpor helyett pedig kenyérlisztet használtak.19 Az 1980-as években magyarországi ismerősöktől szerezték be a különböző, patikában kapható babaápoló termékeket (Caola babaolaj, szappan, samponok 15 JUNG Károly 1978. 38-39. 16 DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 104.; JUNG Károly 1978. 54-55. 17 KISS József 1989.37. 18 A szokásban nem csak higiéniai megfontolások játszanak közre: úgy vélték, hogy az anya nyálának gonoszűző erejével elejét veheti a gyermek megrontásának. 19 DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 216-217. 12
