Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
stb.). Később már a helyi vegyes üzletekben és az ozsdolai patikában is megjelentek a modem, gyári babakellékek. A bubákat nyári dologidőben köténybe bugyolálva vitték a kaszálóra. A tűző nap ellen az asszonyok vékony faágakat szúrtak a gyermekek fekhelye köré, vagy egy lyukas tetejű kalyibába fektették le őket. A kisebbeknek zergőt tettek a kezébe, a nagyobbacska gyermekek rongy és faág-babával, tehén vagy marha szőréből gyúrt labdával játszottak, míg édesanyjuk a közelben dolgozott.20 Ha az asszony nem vitte magával a gyermeket, rendszerint az idős nagyszülők vigyáztak rá. A nagymama, amellett hogy imádkozni is megtanította,21 játékosan szoktatta dologra a kicsiket (pl. a leánykák a ringó bőcsüben kifeszített zsinórra teregették a vászonzsebkendőket). Nem csoda, hogy a nagymamájikat örökké jobban szerették, mint a szülőköt, mert a nagymama mindég vélik volt. A gyermeket egy éves koráig nem mutatták tükörbe, mert féltek hogy meg- csökik, megáll a fejlődésben,22 ugyanígy a körmét is az édesanyja rágta le neki, nehogy lopós természetű legyen.23 A gyermekágyas anya és a kereszteletlen gyermek szakrális védelme. Igézés és gyermekbetegségek A keresztelőt és az asszonyavatást megelőző, tisztátalan időszakban24 az anya és a gyermek állandó védelemre szorul az igézés, rontás és szemmel veréssel szemben. A gyermek bölcsőjébe foghagymát, rózsafuzért, imakönyvet, kisebb feszületet vagy rózsafuzért tesznek, mondván: jobbat alszik tőle.25 Ezek a szentelt tárgyak nem hiányozhatnak a pogány gyermek mellől, így az idősebbek még a 21. század elején is megkövetelik a fiatalasszonyoktól a régi szokások betartását. Nem csak a fiatalasszony családja, de a beteglátó rokonok és ismerősök is óvakodnak az önkéntelen rontástól, a tej és álom elvitelétől. Ozsdolán majdnem a 20. század végéig szokásban volt a kisradina. A kisradina elsősorban a szomszéd- és sógorasszonyok által készített ételféleségek összefoglaló neve, melyet hat héten keresztül hordtak a gyermekágyas asszonynak. 20 Ezekkel az egyszerű gyermekjátékokkal a teljes magyar nyelvterületen találkozhatunk. MARKOS Gyöngyi 2008. 143. 21 Gyermek-ima lefekvéskor: „Jézuskám, báránykám, téged dicsér szájacskám, / Én lefekszem te nevedbe, vedd a lelkem szent kezedbe Amen.” (Ozsdola). Ima ébredéskor: „Én Istenem, felébredtem/ te őrködtél énfelettem / köszönöm, hogy megtartottál / hogy felettem virrasztónál / óvj meg ma is szent kezeddel / szent kezedből ne eressz el / vedd oda mind, akit szeretek / ó hallgasd meg kérésemet Amen.” (Ozsdola) 22 Háromszéki adatok szerint, ha a gyerek hat hónapos kora előtt tükörbe néz, meghódlik (holdkóros lesz) BALÁZS Márton 1942. 109. A Bakonyban úgy tartották, ha a gyermek meglátja a tükörképét, három nap múlva meghal. KUNT Ernő 2003. 108. Gombosi és háromszéki hiedelem szerint a gyereknek nem nő ki a foga. BALÁZS Márton 1942. 109.; JUNG Károly 1978. 39. csongrádi adat szerint a gyermekágyas anyának sem szabad az avatásig tükörbe néznie, mert „a tükör az ördög segge” Tari László Múzeum, Néprajzi Adattár TLM NA9-2005. 13. 23 JUNG Károly 1978. 57. 24 Bárth Dániel is megerősíti, hogy a Rituale Romanumba bevett asszonyavatást a hivatalos egyház nem a tisztítás, hanem a hálaadás rítusai közé sorolja. BÁRTH Dániel 1999. 359-398. 25 BÁRTH János 2006. 137-138.; JUNG Károly 1978. 45. 13
