Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tea és a kávé - Levesek, mártások, főzelékek
A pityókatokány Ozsdolán olyan gyakori étel volt, hogy még a falu legmódosabb parasztcsaládjának az étrendjébe hetente kétszer-háromszor is bekerült. Úgy készítették, hogy először zsíron apróra vágott vöröshagymát dinszteltek, a hagymát bőségesen mérték. Ha a hagymát megdinsztelték, hozzáadták a karikára vágott krumplit, azt is dinsztelték jó darabig a zsíron, egy-két gerezd fokhagyma hozzáadásával. Majd amikor rászórták a pirospaprikát, rögtön fel is öntötték vízzel, nehogy odaégjen és megkeseredjen a paprika. Addig öntötték fel vízzel, hogy éppen ellepje a burgonyát, majd lefedve, mozdulatlanul, azaz keverés nélkül kell főzni, hogy ne törjön össze. Néha libatepertőt vagy füstölt csontot is tettek bele, hogy ízletesebb legyen. A pityókatokány így készül Szekrény Berta konyháján: Először az apróra vágott szalonnát megolvasztod. Ezután két fej hagymát, paradicsomot, apró, nem hegyes, kicsi paprikát apróra vágva meg kell dinsztelni. (Ne csípős legyen, ne árdét, mert annak csípős a hegye!) Aztán rá kell tenni az édespaprikát (őrölt paprikát), őrölt borsot, egy szikocska fokhagymát. A pityókát meghámozod, kockára vagy karikára vágod, felöntöd vízzel. Mi levesesen szeretjük, mások sűrűre főzik. A boros tokány borral ízesített pityókatokány. Rendesen megfőzik a pityókato- kányt, mikor megfő, bort öntenek bele, pláne, ha a báránhúsho ’ csinálod. Rendesen az erdőn csinálják eztet, itthon nem csinálják - emlékezett Szekrény Berta. A tört pityóka vagy tört krumpli a húsételek mellé készült köretként. Az üvegesre párolt, pirospaprikával és borssal megszórt vöröshagymával ízesítették a kockára vágott krumplit. A XX. században Ozsdolán a gombaételek sorában főzelékjellegű étel volt a népszerű gombapaprikás, gombapörkölt, melyet gombatokánynak neveznek. Széna- csináláskor is megfőzték, amikor a család egy hónapig fenn dolgozott az erdőn, a frissen szedett gombából, leggyakrabban csiperkéből, rókagombából, őzlábgombából, riskógombából, medvegombából, fenyőaljagombából, laskagombából és szegfű- gombából főzték. A háromlábú lábasban az apróra vágott vöröshagymát zsíron vagy olajon megdinsztelték, majd pirospaprikát szórtak rá. A szegfügomba kivételével a megtisztított és feldarabolt gombát beleszórták, egy kicsit dinsztelték a zsíron, majd vízzel felengedték, és megfőzték. Kenyérrel vagy puliszkával ették. Ritkábban laskagombához is sikerült hozzájutni, melyet szintén pörköltnek készítettek el. A rókagombából paprikást készítettek: először meg kell zobbantani sós vízben, mert az a lelke neki. Az előfőzés után hagymás zsírra tették. Egyesek savanyú mártást csináltak hozzá: eresztéket tojás, liszt, ecet, babérlapi hozzáadásával. A gombapaprikás, azaz a gombatokány két változata is közismert faluszerte. Az első esetben a vöröshagymát felszeletelik, olajban vagy zsírban megdinsztelik, pirospaprikát szórnak bele. Az előzőleg megtisztított és felaprított gombát beleteszik, sóval, borssal ízesítik, és vízzel felöntve zsírjára főzik — addig főzik, míg a víz elfő róla. Ha babérlevéllel is ízesítik, akkor savanyú mártást is készítenek hozzá: liszt, víz, tojás, ecet és tejföl elhabarásával. Majd a habarást is hozzáadják, s akkor egy másik fajta tokányt kapnak. 59
