Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A kenyér
Amikor a liszt meg volt szitálva, s a tört főtt krumpli felét hozzáadták, akkor a kovászlevet ráöntötték, összekavarták, szépen letakarták, s estétől reggelig ke- lesztették. Este békovászoltunk, reggel volt a kenyérsütés. Reggel korán kellett kezdeni, mert ha nem, megsavanyodott a kenyér. Majd hajnalban a dagasztással folytatódott tovább a munka. Először a vizet és a sót kellett odakészíteni, meglangyosítani, majd óvatosan, lassan öntötték a vizet a teknőbe, a kovásszal összekavarták - ha két leány sütött: az egyik töltötte a vizet, a másik vegyítette, s amikor már jól össze volt vegyítve, mindketten nekiálltak dagasztani, hogy könnyebb legyen a munka. A tésztát jó meg kellett dagasztani: kifordítani, felhúzni, s ezt vagy tízszer is meg kellett ismételni... Azt érezni kellett hogy milyen a tészta... Mások háromszor-négyszer dagasztották végig a tésztát e teknőben: ... megdagasztottuk a tésztát, ahogy kellett. Háromszor-négyszer így végig kellett menni, visszahajtva. Mikor ezt háromszor megcsinálta az ember, ledagasztotta, akkor a közepit meghintetted liszttel, újból így visszahajtottad. Mikor ezt elvégezted, akkor keresztet vettél a tetejére, letakartad. S akkor vártál egy tíz percet, s akkor mentünk, gyújtottunk be a kemencébe. Egyes gazdasszonyok kilenc széllel dagasztottak, addig, amíg a kézről teljesen lement a tészta. Tehát a jól bedagasztott tésztát egy kis liszttel megszórták, amit szépen elsimítottak rajta, majd letakarták — ezután két órát kelni hagyták: Akkor meghintettem a közepit, felhajtottam, mert nálunk úgy szokás, azt mondták, az Úr Jézus testit bele kell takarni, hogy keljen jobban a tészta - emlékezett Tóth Mária. Ekkor kellett megkezdeni a kemence fűtését, amíg a tészta kelt, az alatt végig égett a tűz a kemencében. Ozsdolán kétféle kemence van. Az egyik a nyári konyha oldalához épített, belülről fűtötték, csak a kemence szája volt a konyhában, a kemence teste kidomborodott az épületből. A második az udvaron különálló, fedett kemence, mely gyakorta kerített. Mikor egy rend fa elégett, akkor elvertük a szenet, úgy mondták, hogy karóval, szénverő lapáttal. S akkor még bántuk be a fát, s akkor amint az elégett, akkor még elvertük. Mikor láttuk, hogy a kemencének a fél fele megfehéredett, no, akkor elég heves volt a kemence. A két óra elteltével, amikor megkelt a tészta, a kiszakítás következett. A népi tapasztalat szerint akkor kelt meg a tészta, amikor már kezdett hasadozni a teteje. Abból lehetett megállapítani, hogy jól megkelt a tészta, amikor a teknőből kikel, hogy má ’ nem fér el benne. S idejében kell bevetni, mert ha nem - úgy mondják: elkel a tészta. Régen nem kosárba, most utóbb kosárba szaggatunk. Régen volt egy olyan nagy, úgy mondtuk, hogy szakasztó, mint ez a konyhaasztal, még lehet, hogy nagyobb volt - olyan volt csinálva a falra, hogy így felemeltük azt az ajtót, mint mondjuk egy ajtót, fel volt akasztva egy horoggal, hogy az úgy állt ott tisztán. No, akkor 26
