Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A kenyér
azt leengedtük, letöröltük, liszttel beszórtuk, s akkor kezdtük felhajtani a kenyeret - emlékezett Felcser Erzsébet. A szakítás régebbi változata szerint egy tányér segítségével szakították ki az egyes kenyéradagot, s rögtön a kenyérsütőlapátra helyezték, vigyázva, hogy ne nyomják le a kelés it. Majd két lyukat szúrtak az ujjúkkal a kenyér tetejére, s dobták be a kemencébe. Az udvari kemence esetén a szakasztás így történt: Én nem a házban szakasztottam ki, én mindég a kemencénél szakasztottam ki a lapittóra, kinn az udvaron. De van, aki kosárba rakja előre. Megkelt a tészta a tekenőben, onnan kivitem a kemencéhez. Én tányérral rászaggattam a lapittóra négyet, mert több nem fért rá. Nem tettem külön szakajtóba, mert akkor ellaposodott a kenyér, de így jó dombomnak maradt. Mikor esett az eső, nem tudtam úgy bevetni, akkor betettem a kosarakba, s akkor úgy vettem bé. Ozsdolán nem volt szokás formában kenyeret sütni. A gazdasszony így állapította meg, hogy már jól befütötte a kemencét: Ha a szenet elhabargassuk, akkor látszik, hogy a tégla szikrázik, és a lyukja ki van körbe fehéredve. És akkor már nyugodtan lehet bevetni. A kellőképpen felhevült kemencében a parazsat az ajtó elé húzták ki. Ha a parazsak nagyon izzottak, pirosak voltak, akkor félrehúzták, s ott álltak mellette, míg kivilágosodtak. A kemence alját fenyőággal volt szokás kisöpörni, mert azt tartották, hogy akkor lesz jó ízű a kenyér: A fenyőlevelek megégtek, attól egy olyan finom íze volt. Mások télen szalmából összetűrt peheteggel, nyáron bodzaágból készült seprűvel söpörték ki a kemencét. A lángost akkor sütötték, amikor a parázs még benn volt a kemencében, még nem söpörték ki — rárakták a parázsra. Amikor a lángos megsült, a lapátot odatették, a szénvonóval pedig kihúzták a szenet — azzal segítették a lapátra. Amikor kivették a lángost, le kellett pucolni, mert a parázs rajta volt - kitették egy lapittóra, s onnan elfogyott egy pillanat alatt... Az első kenyér bevetésekor keresztet vetett tá a gazdasszony, de a kenyér megszegésekor ez nem volt szokás. Tóth Mária így vetette be a kenyeret: Vigyázni kellett, hogy ne forrjanak össze a kenyerek. A teknőből rátettem a kenyeret a lapittóra, mert ott kellett felhajtani. És akkor tettem a lapátra, és a lapátról be a kemencébe. Csak keresztet vettem, és ennyi az egész. Az 1930^40-es években még az is szokás volt, hogy a bevetendő kenyerek alá káposztalevelet tettek: Nagyanyám mindig tett alája — azért, hogy ne legyen hamvas, azt mondta, a kenyér feneke. S akkor a káposztalevéltől lett egy olyan dísz a fenekére, amilyen a káposztalevél formája, olyan lett a kenyér feneke. A bevetés előtt szokás volt meghasítani a kenyér tetejét, hogy a sütés közben a kenyér ne forrjon ki, mert akkor csecsek nőnek rajta, és nem lehet szépen szeletelni. Vagy két csíkot rajzol rá a késsel srégen, vagy pedig hosszában egy vonalat húznak rá — s akkor olyan szépen sül meg. 27
