Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
következett, éjfél felé feladták a sülteket. Az ő lakodalmában nem volt kürtös kalács, csak cifra kalács és tészták, azaz sült tészták és sütemények. 1972-ben Zsögön Emma lakodalmában a következő estebédet tálalták fel: A vacsora előtti kínálás során kürtös, tepertyős pogácsa, sós rudak és pálinka volt az asztalon. Az első fogás tyúkhúsleves volt, ezt követte a sóba főtt, azaz a leveshús tormával és kenyérrel. Ezt követte a borjúpaprikás rizzsel, kenyérrel és savanyúsággal. Éjfél után, az ajándékok átadása után következett a töltött káposzta, majd különféle sülteket - disznóhúsokat, kolbászt - fogyasztottak kenyérrel és savanyúsággal. Majd újból feltették az asztalra a kürtös kalácsot és a pogácsát. A tortákat reggel vágták fel. Az volt a szokás, hogy minden közeli rokon család hozott egy-egy tortát, általában diós tortát, Dobos-tortát vagy fatörzset,12 a távolabbi rokonok pedig egy-egy tepsi tésztát, süteményt hoztak. (Ma emeletes torta a divat, szekérként bétaszítják a vendéglőbe.) Temetés. A temetés utáni halotti torok az 1970-es évekig a régi hagyományok szerint zajlottak. A halottas háznál megrendezett torban húslevest tálaltak fel, melyet sóba főtt néven emlegettek - ez a majorság húsából készült, s kenyeret ettek hozzá. A második fogás pedig a töltött káposzta volt, végül pedig fonott kalácsot és pálinkát kínáltak az embereknek. A későbbi időkben már nem tartottak a házaknál halotti tort minden esetben, hanem a templomudvaron volt a kináció - kalács és pálinka —, utána pedig a kultúrházhoz, ritkábban a házhoz ment mindenki, ahol virslit, kalácsot, pálinkát és kávét fogyasztottak. Ünnepi táplálkozási szokások az ortodox keresztény vallású románság körében Kalendáriumi ünnepek és jeles napok Az ortodox keresztény vallás nagyszámú böjtnapot ír elő a hívek számára — a románoknál, Isten őrözzön, hogy mennyi böjt van. Az 1930—40-es években a családban csak a felnőttek böjtöltek, de a gyermekek esetében nem vették szigorúan az előírást. De ha a szülök nem voltak elöl, még a szalonnát is megettük - emlékezett Szecseleán Dumitru. A böjti időszakban nemcsak a hét egyes napjain, hanem mindennap böjtöltek. Húsvét előtt hathetes böjt volt, az augusztus 15-i Mária-ünnep előtt már három héttel böjtöltek, Péter-Pál-nap alkalmával ugyancsak három hetet böjtöltek előtte. Karácsony előtt a disznóvágáskor levágott állat húsát meg sem kóstolták - az ünnep előtti böjtre való tekintettel. Ha a böjtben meghalt valaki, pánkot csináltak, de ahhoz sem tojást, sem tejet nem adtak, csak tiszta vízzel volt megdagasztva. Nemcsak húst, hanem halat és tojást és tejterméket sem lehetett a húsvét előtti böjtben fogyasztani. A bojtos napokon káposztából, pityókából, füszulykából készültek az ételek, csak olajjal lehetett sütni-főzni. Gyakorta volt kásaleves zöldségesen és böjtös káposzta is. A húsvét előtti böjti időszakban gyakran került az asztalra böjtös káposzta, böjtös szárma, mely savanyú káposztából készült. A töltelékhez káposztát, murkot, vöröshagymát őröltek, borssal, sóval ízesítették, valamint rizskása került bele. Má12 ’kakaós piskótatekercs vajas csokoládékrémmel töltve és bevonva’ 17
