Kerekes Ibolya: A csíki cserge - Libelli Transsilvanici 5. (Kecskemét, 2008)
A szövés előkészületei
pirosat, fehéret, zöldet, sárgát és kéket. Az alcsíkiak többnyire szürke, fehér, piros színből szőtték csergéiket. A matollálás és az esetleges festés után az összekötött szálakat összefogták, s átemelték a tekerőlevelre. Ennek felső része két, 1-1 méter hosszú, tenyérnyi széles, keresztben összeilleszthető deszkából, ún. levelekből állott. A közepükön lévő lyukba helyezett vékony, esetenként egyszerű faragással díszített pálca segítségével lehetett egy kereszt alakú talpban végződő rúdhoz rögzíteni. A felső kereszt deszkáinak végére készítője két-három furatot is tett. A megfelelő furatba illesztett pálcákkal akkora méretet állíthattak be maguknak az asszonyok, amekkora a matolláról lekerült fonalköteget feszesen tartotta. Mivel csak a középső, vékony pálca tartotta a talpazathoz a felső keresztet, e tengely körül könnyen el tudott fordulni, s kényelmesen lehetett róla letekemi, gombolyítani a fonalat. Ha leverőfonalnak (vetüléknek) való szálakat tettek a tekerőlevelrc, akkor azt kézzel tekerték föl több, egyenként 35- 50 cm hosszúságú, 6-8 cm széles, két végén ívesen bevágott, vékony falapra, csép- re31. A mellyéknek való fonalat csöllőkerék segítségével a vetélők lyukas közepűre esztergált pálcáira csöllötték, tekerték fel. Ezután vetőfára tekerték föl a szálat, ami már a szövőszékre való fölvetést, készítette elő. Attól függően, hogy milyen hosszú csergét akartak szőni, a hossz kétszeresét vágták le először a gombolyagról. A levágott szálat a vetőfa alsó részéhez kötötték, majd spirálisan tekerték föl az oldalsó léceken. Ez a szál volt a mérték, ehhez képest számlálták a szükséges szálmennyiséget.32 A fonalak előkészítése után következett a szövőszékre való fölvetés. Szövéshez ugyanazt a szövőszéket {osztovátát) használták, mint a kender- és gyapjúszőttesekhez, csak a borda ban volt különbség. A csergéhez való borda furatai ugyanis gyérebben voltak, és akkorára készítették, hogy azokon a mellyék vastag szálai átférjenek.33 Néhányan próbálkoztak azzal, hogy a rakodáshoz hasonlóan a csergéhez is az erősebbnek tartott pamutfonallal vessenek föl. Az újító próbálkozás azonban nem mindenütt vált be. Az így készült szövet ugyanis már az osztovátáról levágva is gyűrűsödön, hullámosodon, főképp pedig a ványolás után vált egyenetlenné a felülete, mert a vízre és a mechanikai ráhatásra eltérően reagált a kétféle alapanyag. A cserge felvetőszála - az újító kísérletek sikertelensége miatt - általánosan a gyapjú maradt.34 31 KARDALUS János 2000. 221. 32 A csíkszentgyörgyi Jenőfalva tízesben élő Vitos Erzsiké (Vitos Gyuláné Basa Erzsébet) sok csergét szőtt eladásra. 80 centiméter széles bordójába 140 szálat tudott befűzni. Elmondása szerint két, 3 m hosszú szét elkészítéséhez 2x6 m, azaz összesen 12 m fonalat tekert fel a vetőfára. Kis ráhagyással ehhez mérte hozzá 140-szer a mellyéknek font szálat. Ezt a fonalmennyiséget vetette föl aztán az osztová- tá ra. 33 A felvetés mozzanatairól részletesen: CSÓKOS VARGA Györgyi 1992. 107-113.; 1998. 112-126.; MÁRTON Béla 1993. 22-23.; Vö. TAGÁN Galimdzsán 1935. 85-86. 34 Az 1950-1970-es években azonban - amikor a kötelező leadások miatt időnként meglehetősen gyapjúszűké ben voltak - előfordult, hogy a mellyék gyapjúszálai közé minden harmadik vagy negyedik szálat kenderből vetették. 14
