Kerekes Ibolya: A csíki cserge - Libelli Transsilvanici 5. (Kecskemét, 2008)
Szövés - Ványolás
Szövés A hosszadalmas előkészületek után a szövés már gyorsan ment, a vastag fonallal gyorsan haladtak. A csíki asszonyok, házasságra készülő leányok általában két- nyüstös osztovátán, kettős lábítóval szőtték a csergét.35 Jó esetben egy, rosszabb esetben két nap alatt készültek el vele. Leggyakrabban egyszínű fehér vagy szürke csergét készítettek. Ezzel hamar elkészültek, hiszen a felvető szálak között hol az egyik, hol a másik oldalról csak a csépre tekert leverőszálat kellett átvezetni, és a bordával ráverni. Az osztovátán általában 60 - 100 cm széles gyapjúszövetet tudtak szőni. Ettől függően két, három, vagy négy ilyen szél (szövetcsík) összeöltésével állították elő a megfelelő méretű, általában 3-3,5 méter hosszú, 1,6-2,4 méter széles szőtteményt. Ha cifrázni is akarták, akkor a szürke, illetve fehér alapszínbe csíkokat, négyzetet, ritkábban rombuszt szőttek. Az alcsíkiak fehér, szürke, fekete, piros, a felcsíkiak ezen kívül még kék, sárga, esetleg zöld színt használtak díszítésre.36 Azzal már a szövéskor számoltak, hogy ványoláskor felére, harmadára apad a cserge. A kisebb csíkokhoz ezért legalább 5-10 cm-t, a nagyobbakhoz legalább 30-60 cm-t szőttek. A mintával díszített csergék szövése több figyelmet igényelt, mert pontosan kellett számolni ahhoz, hogy majdan a takaró összeállításkor, a szélek összeöltésénél a minták találkozzanak, illetve a kívánt ritmust adják ki. Ha megvolt a megfelelő hosszúság, a gyapjúszövetet levágták a szövőszékről. Az egymás melletti felvetőszálakat jó erősen összekötötték, és visszafüzték, esetleg rojtnak hagyták meg.37 38 Az egyes csíkok szélein, ahol a csépen vezetett fonal átfordul egyik sorból a másikba, egy kicsiny rés marad. Egy arasznyi hosszú, vastag tűbe a mellyékből maradt fonalat fűztek, s ezekbe a szélső kis résekbe szúrva a tűt egyszerűen összevarrták a két szélt. Az egyszínűre szőtt csergék összeöltése gyorsan ment. Csak a cifrá- zottnál kellett figyelni arra, hogy a megfelelő sorok a megfelelő helyen találkozzanak, s így szépen jöjjön ki a minta. Júliusban, augusztusban a legtöbben már készen voltak a cserge szövésével és összeállításával. Mivel ezután a cserge egy időre kikerült a házból, jegyet3* varrtak bele, s következhetett a ványolás. Ványolás Ezzel a munkafolyamattal a cserge egyébként is vastag szövete még inkább összesűrüsödött, tömörült, erős és tartós lett. 35 Az egyik idős asszony elmondása szerint ő két csergét szőtt életében. Azt a kettőt, amelyet hozományként hozott magával 1941-ben. Szövésüket akkor kezdte el, amikor menyasszony lett. 36 Láthattam olyan, még a kicsi magyar világ előtt, 1937-ben készült takarót is, amelynek széléit piros, fehér, zöld csíkozással szőtték. Mégsem „nemzeti zászló” lett belőle, mert készítője a két szélsőnek szánt szövetet piros fonallal kezdte, a középső csíkot viszont fehérrel. így a szélek összeöltése után az egyes színek mozaikszerűen helyezkedtek el a cserge felületén, diszkréten, mégis egyértelműen kifejezve készítője és használója nemzeti hovatartozását. 37 Vö. N. BARTHA Károly 1932. 19-23. 38 Ez a jegy általában a cserge egyik sarkára varrott textildarab volt, amely legtöbbször a családnév kezdőbetűjét formázta. 15
