Kerekes Ibolya: A csíki cserge - Libelli Transsilvanici 5. (Kecskemét, 2008)
Szövés - Ványolás
Egykor szinte minden csíki település, lakott terület határában ott voltak a vá- nyolókádak.39 A tiszta vizű, gyors folyású hegyi patakok vize mellé sok helyen vízimalmok települtek. E malmok a víz erejét - az őrlés mellett - ványolásra is felhasználták. A malom melletti mederbe 2-3 méter átmérőjű, 1,5-2 méter magas, kerek, fölfelé bővülő, csonka kúp alakú fakádat helyeztek, amelyet a meder köveivel körbe is raktak, hogy ne tudjon elmozdulni, dongáit pedig füzvesszővel fonták körül. A vizet fából készített vályúkkal terelték a kádak fölé. Júliustól augusztus végéig {csipkerózsanyílástól Szent Istvánig) a nap melegétől a patak vize meglangyosodott, ekkor vitték a malomhoz a környéken elkészült csergéket. A lenge nyári víz nagy sebességgel zúdult a kádakba, folyamatosan mozgatta, kavarta, verte a benne lévő gyapjúszövetet. Időnként a ványolós is odament, egy hosszú rúddal belenyúlt, átforgatta a szőtteményekét. A mechanikai hatásra a szálak összetömörültek, egyúttal össze is zsugorodtak. Egy teljes napon (24 órán) keresztül mozgott, kavargóit a vízben a cserge. Ekkor kivették a kádból, és a ványoló melletti füves területre, vagy külön erre a célra használt rudakra terítették ki. Száradás után átfésülték, mert a vízben mozogva a szálak megbolyhosodtak, lomot eresztettek. A ványolt cserge megapadt, kb. harmadával lett kisebb az eredetileg szőtt és összeöltött mérethez képest. A tömörülés hatására a szélek közötti összeöltés sem látszott már. Létesültek csak csergékkel és posztónak szánt gyapjúszövetekkel iparszerűen foglalkozó, egész évben működő ványoló- vagy kallómalmok is. Ezekben ütőbotok- kal és melegített vízzel segítették a szálak tömörülését. Mivel katlanokban melegített vizet használtak, egész évben vállalhattak ványolást. Működésükhöz itt is a patakok vize biztosította az energiát. A víz ereje egy fogas hengert mozgatott, ez emelte, majd ejtette vissza a langyosra melegített vízben ázó gyapjúszövetekre az ütőbotokat.39 40 Ettől a folyamatos, erős dürücköléstől a cserge szálai összetömörültek és meg- lomosodtak. Azért, hogy a botok egyenletesen érjék a szövetet, s ezáltal az egyenletesen menjen össze, ványolás közben háromszor (reggel, délben és este) meghányták, azaz szétbontották, majd újra összehajtogatták. 24 óra elteltével bő vízben kimosták, majd a szárasztóra terítették. Száradás után szálhúzató hengeren vezették át a csergét. Ez átfésülte és föllazította a ványolás közben kialakult 5-6-7 centiméteres lomoX. Végső mozzanatként rövid időre egy belülről faszögekkel tüskézett forgódobba tették, amelybe kb. 50°C-ra melegített vizet öntöttek. Ebben az ún. melegítőben forogva a szegecsek hatására a lomok töve is megerősödött, tartósabb lett, a használat során még nehezebben hullott el. Szárítás után a cserge visszakerült gazdájához.41 A csíki asszonyok - a környékbeli ványolók mellett - Tusnádfürdőre és Lövé- tére is elvitték csergéiket ványoltatni42 Még akkor nyáron feltekerték, zsákba vagy 39 GÁSPÁR Gyula 1939. 661-663.; BÁRTH János 2004. 271. 40 Jó illusztrációkat láthatunk erről a Magyarság Néprajza 1. kötetének 989. és 991. ábráján. BÁTKY Zsigmond-GYÖRFFY István-VISKI Károly 1933-1937. 335. 336. 41 HAÁZ Ferenc Rezső 1931. (1994.) 1939.; BÁTKY Zsigmond - GYÖRFFY István - VISKI Károly 1933-1937. 345-347.; GÁSPÁR Gyula 1939. 661.; SZENTIMREI Judit 1972. 183-184.; SZOLNOKY Lajos 1991. 367-368. Vö. GÖNYEI (ÉBNER) Sándor 1946. 86-87.; 1954. 43-45.; 1960. 351.; TAGÁN Galimdzsán 1935. 86. 42 Közülük leghíresebb a lövétei volt. Már Orbán Balázs is megemlékezett róla. ORBÁN Balázs 1868- 1873. 1. 83. 16
