Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Gazdálkodás az egyházközség földjein
Az 1868. április 3-i presbiteri jegyzőkönyvi bejegyzés szerint a megye búzájának kicsépelése után „felrostálva lett” szemül 37 véka és 4 kupa búza. Ebből „ros- taly” három és fél véka, amit elárvereztek vékánként 38 krajcárért. Az „utsu” 28 krajcárért, a „törek” 1 forint 24 krajcárért, a „polyva” pedig 27 krajcárért kelt el. 66 kalongya szalmát 12 krajcáros kalongyánkénti áron adott el a megye, így „asztag lábon” 3 kalongya szalmája maradt.282 283 1869 szeptemberében a 72 kalongya búza cséplése után, a „cséplőrészen” kívül maradt 40 véka „eleje”, 5 véka „rostalya”. A rostaljbó\ Nagy Tamás 2 vékát, Kosa István pedig 3 vékát vásárolt 60 krajcáros vékánkénti áron. Az ocsut, töreket és a polyvát Gergely Lajos lelkész vette meg 1 forint 32 krajcárért. A szalmát Nagy Ferenc és Hegedűs József vihette haza 7 forint 1 krajcár készpénz ellenében.28j 1881-ben jégeső tizedelte meg a termést, így a kicsépelt 18 kalongya búzából a rostálás után, a cséplőrészen kívül csak 4 véka tiszta búza, és 10 kupa rostálj maradt a megyének,284 Előfordult olyan eset is, hogy a konzisztóriumnak terményértékesítés előtt agyafúrt ötlettel kellett előállnia. Például 1868 májusában, a megyebíró bejelentette, hogy „tetemes” fizetni valója lenne, amit csak a búza eladási árából tudna fedezni. Mivel a búzát „üszkössége” miatt csak nagyon potom áron lehetett volna értékesíteni, ezért úgy döntött a presbitérium, hogy két személyt kell fogadni, akik megmossák, majd megszárítják az eladandó búzát. A mosást és „szárasztást” Suba Márton és Csegzi Zsuzsanna vállalta 10 kupa búzáért. A munka végeztével a presbiterek megállapították a búza árát és Parajdra szállítását elrendelték.285 Kukorica: vetés, kapálás, szedés, raktározás, morzsolás, értékesítés Az egyházi kukoricaföldeket évente kétszer kapálták meg a megye tagjai. Élelmet naponta két alkalommal kaptak, italként pálinkát fogyaszthattak. 1875-ben 58 „kapás” végezte az első kapálást. A második kapálás után a „kivagdalt gyéríttés törökbuza szálak” és a lódángi tanítói kukoricaföld mellett, a patakparton lévő fű árverésre került. Végül a takarmányt a többet ígérő Nagy Tamás vihette haza 50 krajcárért.286 A „Czinterembe nyúló uj helyen" kevesebb ember munkájára volt szükség. Ezt a földterületet 1881-ben mindössze 26 „kapással” munkáltatta meg a presbitérium.287 A kukoricaföld művelésén kívül a termény betakarítását is a megye tagjai végezték. A leszedett csöves kukorica a papi telken álló „gabonásba”, vagy pedig a „kas”-ba került, és morzsolásig ott szárították. 1873. október 11-én feljegyezték, hogy a „törökbuza leszedetett lett választva 102 v. kasba tetetett - éretlen gyenge 4 vékányi árverés uttyán többet ígérő Kosa Antalnak 1 fr 15 xrba eladatott koré a’ Kenderpataka beli Sinka Jánosnak I fr 80 282 BELEPI. PJ. 1856-1892. 34. p. 283 BELEPI. PJ. 1856-1892.42. p„ 1869. szeptember 13. 284 BELEPI. PJ. 1856-1892. 103. p„ 1881. október 14. 285 BELEPI. PJ. 1856-1892. 34. p., 1868. május 21. 286 BELEPI. PJ. 1856-1892. 69. p. 287 BELEPI. PJ. 1856-1892. 102. p., 1881. július 25. 59
