Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Gazdálkodás az egyházközség földjein
xrba — az Egresbeli Tamási Josefnek 90 xrba — tök Varga Sámuelnek 51 xrokba árvereztetett - elkölt a ’ szedőkre kasba is haza hordókra 75 xr. ” 288 1875 októberében leszedték a kukoricát a Verőfény alatt. 150 véka lett, amit a „kasba” tettek, a lódángi földön termettet pedig a tanítói ház építésére fordították.289 1881-ben az új temetőben 30, az Egresbe pedig 52 véka ,,csős törökbúza" termett, ami a „kasba tétetett”.290 Az 1882. esztendőben a hereiek által művelt Egresi földről 49 véka esős törökbúzát takarítottak be. A Kendere pataka földön, amit a keresztúriak műveltek, 71 véka termett, tehát az említett évben 120 véka kukoricája lett a megyének.291 A kukorica fejtését, tehát morzsolását minden évben a megye tagjai végezték. Akik nem jelentek meg a kukoricafejtésen, azok pénzbüntetésre számíthattak. Előállításuk a megye hitesseinek volt a feladata.292 1864-ben a munkakerülők „önkéntesen 4 uj xrokba békességet nyújtottak”. Az ajánlatot a presbitérium elfogadta azzal a feltétellel, hogy „ha önkéntesen fizetik elvészik — de ha utánjárást várnak külön külön 10 uj xrig zálogoltassanakfel a’fiák által. ” 293 Az éves kukoricatermés morzsolásának az időjárás függvényében álltak neki az egyházközségi tagok. Ha jó idő volt, gyorsan száradt a termény, akkor már nyár végén, ősz elején letudták a munkát. A megye jegyzője 1864. szeptember 17-én vetette papírra, hogy „ a ’ gabonás hijján lévő esős törökbuzát a ’ Béréi és B. Keresztúri teljesen öszve gyűlt tagjai által le fejtetvén” ,294 A morzsolt, szemes kukoricát a megye az értékesítésig „szuszék”-ban tárolta. 1868 július elején már lefejtették a megye törökbúzáját, és a felméretés után derült ki, hogy 33 véka eleje és 6 véka gyengébb kukorica termett. Ebből 32 véka béméretett a szuszékba és az eladási árát vékánként 70 krajcárban határozták el. A gyenge kukoricát árverésen adták el. Kosa Elek 1 véka (50 krajcár), Siklódi Boldizsár 2 véka (1 forint 21 krajcár), Kosa Zsigmond 1 véka (55 krajcár), Kosa Péter 1 véka (55 krajcár), Hegedűs Ferenc pedig 1 véka (57 krajcár) kukoricát vásárolt. A kukoricacsutkát, a csuszát Gergely Lajos vette meg 49 krajcárért.295 1877 nyarán hirtelen alászállt a kukorica értékesítési ára, ezért az egyházközség úgy határozott, hogy a „megyebelieknek” vékáját június 25-ig egy osztrák forintért adják, de két vékánál többet senki ne vehessen. Azoknak az embereknek pedig, akik nem a „megyében” laknak 1 forint 20 krajcárnál kevesebbért ne adjanak egy véka kukoricát.296 1882-ben a megyének 8 véka kukoricája megpenészedett, amit olcsóbb áron értékesített.297 288 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 60. p. 28,2 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 70. p„ 1875. október 2. 2'211 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 103. p., 1881. október 14. 2.1 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 107. p„ 1882. szeptember 2. 2.2 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 20. p. 2.3 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 20. p., 1864. november 5. 2.4 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 19-20. p. 2.5 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 34. p., 1868. július 5. 296 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 79. p„ 1877. június 17. 2,7 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 106. p„ 1882. április 20. 60
