Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Uriv irányába. Német parancsra az urivi hídfőállást, mely az oroszok kezében volt, vissza kellett volna foglalni. A 7/1. zászlóalj alakulatai el is érték az urivi templomot, de mindkét szárnya a zászlóaljnak nyitva maradt. A soproni és talán nyíregyházi alakulatok nem tudták követni a mi századainkat. Mi igen nagy veszteséget szenvedtünk sebesültekben és halottakban. Tekintettel arra, hogy a zászlóalj mindkét szárnya nyitva volt és orosz körülzárás veszélye állt fenn, Tormássy-Szávits ezredes úr parancsot adott a visszavonulásra. Kb. 500 métert jöttek vissza. Kénytelenek voltak Urivból kivonulni. Ebben az időpontban a 7. gyalogezred parancsnoka Vasváry ezredes, a 7/1. zászlóalj parancsnoka Tormássy-Szávits alezredes volt. A hadtest átszervezése után Vasvári ezredes a 20. könnyű hadosztály parancsnoka lett, Tormássy-Szávits pedig ezredessé történő előléptetése mellett a 7. gyalogezred parancsnoka lett. Megjegyezni kívánom, hogy Tormássy-Szávits ezredes úrnak az 1943. január 12-i szovjet áttöréssel és ezt megelőzőleg az urivi csatával kapcsolatos „visszaemlékezése” a kis sublót második fiókjában, a „Visszaemlékezések a második világháborúra, 1942-1945.” feliratú dossziémban található, a többi visszaemlékezések sorozatában. Egy másik igen jelentős harci esemény volt a visszavonulás alatt az Osztrogozsszkban körülzárt 13. könnyű hadosztály és a 168-as német hadosztály kiszabadítása és elvonulása nyugat felé. Ebben a harcban jelentős szerepe volt Pista öcsémnek. Osztrogozsszki hősök, az Utóvédek utóvédjei címen megjelent a Magyar Honvéd 1993. január 15-i számában25 a körülzártak és a sikeres kitörés, valamint az oroszokkal szembeni harci események sorozata. A lap fénymásolt példánya található a fentebb említett dossziémban. Csak pár mondatot idézek szeretett Pista öcsémmel kapcsolatban. „Szabó főhadnagy és legényei megfizetnek most a Petróczy század hősi halottaiért. Sokszorosan. A németek elbűvölve nézik, hogy mi történik, pedig ők is válogatott kemény legények. Rohamutászok.” „Ekkor január 22-én - mínusz 40 fokos hidegben - került utoljára harcérintkezésbe a Duska csoport a szovjetekkel, és pedig Szabó István főhadnagy vezette, oldalbiztosításra kirendelt század. Ettől kezdve az oroszok inkább csak tűzzel zavarták a visszavonuló oszlopot.” Most pedig visszakanyarodok az előző oldalon abbahagyott témára, a „lóteleltetőre”. Tehát meneteltünk hóviharban nyugat felé. Hótenger volt szerteszét, amerre csak láttunk. Ehhez hozzá kellett szokni. A főútnak nevezett úton elég nagy forgalom volt. Főleg német autók közlekedtek, de akadt köztük magyar is. Erről jut eszembe, hogy nálunk a 13. hadosztálynak volt két személyautója és két Botond nevű teherkocsija. Ez volt az egész gépesítés! 25 Magyar Honvéd 1993. jan.15.42-44. old. A cikk részlet Adonyi-Naredy Ferenc: A magyar katona a második világháborúban 1941-1945. c. munkájából. - Szabó István tevékenységét részletesen ismerteti Babucs- Maruzs-Szabó 2008. Kenyeres Dénes írása Szabó Istvánról Szilveszteri Szemle címmel: Magyar Honvéd 1996. jan.12. 43. old. 46
