Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Kb. 20 kilométer után jobbra letértünk a „fő” útról és úttalan, hóval borított utakon igyekeztünk végső szállásunkra, Szalomnoje községbe. Jó estefelé járt az idő, november lévén hamar esteledett, amikor megérkeztünk. A lovakat a kis parasztházak istállóiba kellett beszállásolni, mert a kolhozistálló hasznavehetetlen, se ajtaja, se ablaka nem volt. A lovak megfagytak volna benne. Bár mi megpróbáltuk rendbe hozni, de ez teljesen reménytelen volt, úgy hogy a lovak maradtak az orosz házaknál. Nem volt más megoldás. A legények mind találtak maguknak szállást. Amikor az összes ló és ember fedél alá került, akkor fogtam hozzá a magam számára szállást keresni. Találtam is, de ennek ismertetése a következő oldalon lesz található. Hosszas keresgélés után végre találtam egy kis házat, benne a háziasszonyt négy-öt gyerekkel. Két szobájuk volt. Tél lévén ők az első szobában laktak, ahol kemence volt. Meg kell mondani, hogy az oroszok nagyon értettek a kemenceépítéshez. Olyan padkát építettek, amelynek a tetején az egész család kitelelt. A háznak két bejárata volt, elöl a főbejárat, és hátul, ahol az előtérbe a tehén, a kecske és az aprójószágok teleltek, volt a bejáratuk. Én a belső szobába költöztem be tiszti legényemmel, Nagy Ferenc szentkirályi gazdálkodóval. A lovászom Enyedi Ferenc volt. O Hetény környékén lakott. A belső szobában volt egy egyszemélyes kis fülke, amiben gondolom a nagymama lakott nyáron. De a nagymama már nem élt. A házinéni rendbe hozta a szobát, az alját sárga agyaggal lemeszelte. Volt egy asztalom, az volt az íróasztalom is és az étkező asztalom. Egyik reggel hallom az első szobából, hogy zs, zs, zs. Mi az? Feri nézd már meg mi történik az első szobában! Jön vissza Feri és mondja, hogy a tehenet behozták a szobába és ott feji a háziasszony. Kint a nyitott előhelyiségben meg is fagynának. Hát ez volt a nagy meglepetés, ami újdonság volt számunkra. A házról, elölről is, hátulról is van fényképfelvételem. Lehet, hogy majd beragasztom emlékeztetőnek. Ott az állatok akklimatizálódtak és a félig nyitott helyiségben teleltek át. Sőt még tejet is termeltek. Megtaláltam a lakásom fényképeit, így azokat ide rögzítem. Az első képen a ház eleje látható. A bejárat felőli két ablak a háziak szobája volt, a sarok felőli két ablak az én és Nagy Feri lakószobája. A hátsó fele látszik a háznak a második képen, melyen látszik, hogy van egy ajtó nélküli bejárata és a háziak szobájának az alja szigetelve van tehéntrágyából, szalmából vert vályogokkal. Ez nyáron csont szárazra kiszárad és ezzel fűtik télen a kemencéjüket. A nyitott ajtón ki-be járnak az állatok. Akinek lova van, az is itt telel. Lásd a ház fényképeit.26 A háziasszony a frissen kifejt tejből minden reggel adott egy bögrével, ami nagyon jól esett. Nagy Feri is kapott. Én tartottam a kapcsolatot az ezredparancsnokkal és ugyancsak tartottam a kapcsolatot az öcsémmel, aki akkor már a 37. gyalogezred I. zászlóalj kocsizó géppuskás századának volt a parancsnoka. Levélben megbeszéltük, hogy Pál napra mindketten otthon leszünk, és együtt 26 Az orosz lakóházról készült és a kézirathoz mellékelt fényképek a mellékletben találhatók. 47
