Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Munkahelyeim sorjában: Alföldi Cipőgyár, Petőfi Nyomda, Habselyem Kötöttárugyár, 607. Gáspár András Szakmunkástanuló és Szakközépiskola. Érdemes feljegyezni az előző havi fizetéseket is. Malomipari Egyesülésnél belépéskor 1.500, kilépéskor 2.100 Ft. Vegyesipari Vállalat belépéskor 1.800 Ft, kilépéskor 2.200 Ft. II. Rákóczi MgTSz belépéskor 2.500 Ft, kilépéskor 3.200. Ft, plusz dotáció 1.800 Ft. Alföldi Cipőgyár belépéskor 2.800 Ft, kilépésnél 3.200 Ft. De térjünk vissza a munkahelyekre. A Habselyemnél tartottam. Ott műszaki tanácsadó és mellékesen könyvelési, leltározási ellenőr voltam. Amint mondottam az igazgató Móczáné Mucuska volt, aki a Malomiparnál statisztikus volt. De a malomtól kilépett, mert összekülönbözött Varga Vendellel. Átment a Terményforgalmihoz. Oda ment idővel Hendrei Sári is. A Terményforgalmi szívesen fogadta a malomipariakat, mert tudták, hogy azok abszolút megbízhatóak a munka vonalán. A Habselyem főkönyvelője Kerpesics Mártika volt, aki az én kezem alatt kezdte a könyvelést, és lám főkönyvelő lett belőle. Mártika a Habselyemtől átment a Röviköthöz szintén főkönyvelőnek. Ott májrákban megbetegedett és két hónap alatt elment a drága. Amikor 1959-ben a Balatonon voltunk a vállalat jóvoltából, ő akkor volt a Kerpesics Bélával nászúton szintén Siófokon. A szomszéd villában laktak. Egyik éjjel Szerénádat adtunk nekik. Az 50- es 60-as években szokás volt a vállalatoknál, hogy a vezetők megajándékozták egymást. Mármint az egyik vállalat a másikat. Úgyszintén megajándékozták a pártvezetőket, Rendőrség vezetőit, a Tanács vezetőit. Egyik alkalommal Mucus 30.000 forint értékű fehérneműt, ágyneműt, férfiinget vett ki a raktárból, papír nélkül. A raktáros Dékány Terus nekem panaszkodott, hogy nincs papír a kivitt áruról. Ezt a főkönyvelő is tudta, de nem tudott mit tenni. Mucus azt mondta Dékány Terinek, hogy „nem bízol meg bennem?” Ezt egy volt főkönyvelő jelentette ki. Egy kicsit elszaladt vele a ló. Na még egy munkahelyem lesz a Gáspár András Szakmunkás és szakközép- iskolában. A Habselyemnél 1979. június 30-ig dolgoztam. Betöltöttem a 70. életévemet és úgy gondoltam ez elég lesz erre az életre. Kiléptem a Habselyemből. De mit ad Isten? 1983. február 1-én felhívott telefonon Eszenyi Sándor a 607-es Szakmunkásképző gazdasági igazgatója és azt kérdezte: „Pali bácsi mit csinálsz Te szabadidődben?” „Hát dolgozom.” „Hol?” „A 607-esben” volt a válasz, - mert éreztem, hogy azért hívott Eszenyi Sándor. Akkor légy szíves kifáradni, mondta ő. Kimentem és megkötöttük a megállapodást. Az irattárat kellett rendbe hozni és ellátni a napi munkát. Rendben tartani az iratokat, az iskolai naplókat, leveleket, stb. stb. Hetenként három délelőtt volt a munkám. Abban az időben ott dolgozott dr. Jobbágy Aranka, mint jogi tanácsadó. O a földszinten és felette én első emeleten. Ugye Pali bácsi le tetszik jönni egy kicsit beszélgetni. Lementem és jól elbeszélgettünk. Jó barátok lettünk, egész a mostani elhunytáig, ami engem is nagyon megrendített, mert Aranka egy csodálatos, rokonszenves teremtés volt. Főiskolás lánya és gimnazista fia van, a férjén kívül. 85
