Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
mert később nem tudott a szovjet fizetni és emiatt a gyár csődbe került. Ez már jóval az én időm után történt. Szét is cibálták a gyárat a külföldiek. Előzőleg levált, önállósodott a Tatai és a Kiskunfélegyházi Cipőgyár. A kecskeméti háromfelé oszlott szét. A Liliom utca végén svájciak létesítettek nagyon szép gyárat. A németek a Zsinór utcában vetették meg a lábukat és egy kis egység a mai napig is működik a László Károly utcában. Körülbelül akkora, mint a Schiffer Cipőgyár volt. De túlmentem az én időpontomon. Úgy gondoltam, ezeket az eseményeket is érdemes megemlíteni az utókor számára. Ez is beletartozik a történelembe. Eljött 1969. június 30-a, nyugdíjba menetelem dátuma. Soha sem felejtem el, hogy Hegedűs Menya olyan búcsúztatást rendezett számomra, mint senki másnak. Ezzel elismerte az átszervezéssel, a pénzügyek terén teljesített munkámat. Kaptam Könnyűipar „kiváló dolgozója” kitüntetést a vele járó egy havi tiszteletdíjjal. Megkaptam a 40 éves szolgálatom után a szintén egyhavi fizetést. És kaptam munkaviszonyom megszűnése miatt háromhavi végkielégítést. A búcsúztatásomon részt vettek az üzemvezetők, a főmérnök, az adminisztráció összes dolgozója, a tatai és a kiskunfélegyházi főkönyvelő. Azt szégyellem a mai napig, hogy a számviteli dolgozókat, akiknek köszönhettem sikereimet, nem hívtam meg egy finom társas vacsorára. Csak egy csoportfényképet csináltunk az én gépemmel. Amiket a felsorolt munkahelyeimmel kapcsolatban magamról mondottam, öndicséretnek látszik. Én egész életemben szerény ember voltam és távol állt tőlem az öndicséretnek még a látszata is. Viszont ami tény, az tény, és azt nem lehet és nem szabad letagadni.40 Nyugdíjazásom után még dolgoztam egy darabig a Cipőgyárban, mert Hegedűs igazgató úr megkért, hogy Polgár Jánost tanítsam be az általam végzett munkára. Majd Bagi Béla volt kollegám meghívott a nyomdába, Béla annak volt a főkönyvelője. Ott sem sokáig dolgoztam, mert Móczáné Mucus, a malomiparnál volt kolleganőm hívott a Habselyembe műszaki tanácsadónak. Mucus, amikor megüresedett a Habselyem főkönyvelő széke, a Csongrádi utca sarkán azt kérdezte, hogy elvállalja-e a főkönyvelői állást? Hát persze, volt a válaszom. így lett a malomipari statisztikusból Habselyem főkönyvelő, majd igazgató. Engem már, mint igazgató hívott, főkönyvelő pedig, akit én tanítottam a könyvelésre, Kerpesics Mártika lett. Elővettem a munkakönyvemet, amiből kiírom a nyugdíjas munkaviszonyaimat: 1969. július 1.-1972. szeptember 10. Alföldi Cipőgyár, 1972. szeptember. 11. -1973. május 16. könyvelési ellenőr 18-Ft/óra 1973. május 21. -1979. június 30. műszaki tanácsadó, 25- Ft/óra 1983. február 1.-1990. szeptember. 30. irattáros belépéskor 1.200 Ft, kilépéskor 4.400 Ft volt a fizetésem. 40 Hegedűs Menyhért igazgató 1968. július 26-án kelt (e kézirathoz másolatban csatolt) levelében méltatta Szabó Pál érdemeit az Alföldi Cipőgyár Kecskemétre telepítésében és eredményességében; korára való tekintettel felmentette osztályvezetői teendői alól és megbízta az új munkatársak betanításával. 84
