Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Korreferátumok–Közlemények - Wicker Erika: Rácok a Duna-Tisza közén a XVI–XVII. században

Tovankutt, Bajank, Melkutt, Istor (2. szerződés). Sok esetben a defterek is jelzik, hogy egyes települések lakossága vagy annak egy része a 16. század utolsó harmadában délszláv származású volt (pl. Éld, Hetős Szentgyörgy, Nágudvar, Ságod).'9 Az írott forrásokból mostanra összegyűjtött közel 60 rácok lakta település túlnyomó részét sikerült eddig térképen is azonosítani. Ennek alapján e rác falvak elsősorban a Zombor - Szabadka - Baja - Halas négyszög középső és déli részén sűrűsödtek, s egymáshoz igen közel voltak. Az azonosított falvak és a régészeti adatok (múzeumi gyűjtemények, adattárak, helytörténeti gyűjtemények, sajtóhíradások, stb.) egybevetése is eredményezhet e körhöz köthető új lelőhelyeket.- A győri és esztergomi temetők példája alapján informatívak lehetnek a települések rác eló'tagú földrajzi nevei. Tekintve azonban, hogy a XVI-XVII. század délszláv települései általában rövid életűek, e földrajzi nevek legtöbbször későbbi események (1680-as szerb beköltözési hullám, török elleni felszabadító háborúk, Rákóczi szabadságharc, stb.) rácokhoz fűződő emlékét őrzik.

A XVI-XVII. SZÁZADI DÉLSZLÁV TEMETŐ ETNIKUMA

A XVI-XVII. századi délszlávok kutatásának legizgalmasabb kérdése az, hogy meghatározható-e a balkáni eredetű népesség pontos etnikuma. Ebben az említett 5 bácskai ill. dunántúli temetőpublikáció szerzői némiképp eltérő eredményekre jutottak:

Zombor-Bodrogmonostorszeg: sokac (az itt élő lakosság alapján)

Zombor-Bükszállás: első publikációban bunyevác (indoklás nélkül), második publikációban sokac (Bodrogmonostorszeg alapján)

Dombóvár-Békató: vlah19 20 (történeti adatok alapján)

Győr-Gabonavásártér: rác (történeti adatok és Rác-temető földrajzi név alapján)

Esztergom-Szentkirály: rác (bizonytalanul, történeti adatok és Rácváros földrajzi név alapján)

Az eddigi kutatás tehát két, lényegében ellentétes irányt jelöl ki az etnikumot illetően: az említett délszláv temetők használóit katolikus bunyevácoknak esetleg sokacoknak illetve görögkeleti vallású vlahoknak vagy rácoknak tartja21. A kérdés tisztázásában lényegében csak a Balkán-félszigeti régészeti emlékanyag vizsgálata segíthet.

Hasonló jellegű temetők Románia déli részéből is ismertek22, de legnagyobb számban szerbiai területekről kerültek elő, elsősorban Nistől É-ra23. Ilyen pl. a Belgrád

19 VASS Előd 1980 163., 164., 170., 172.

20 A történeti adatok a szerbek Magyarországra településével egyidőben vlahok beköltözéséről is szólnak. Etnikumuk meghatározása azonban egyelőre bizonytalan. „Velük (t.i. a szerbekkel - WE) együtt Észak- Balkánról jelentős számban érkeztek a több délszláv népcsoport keveredéséből létrejött állattenyésző etnikum, a vlahok képviselői, akiket a korabeli magyar nyelvű források oláhoknak (latinul vlachus, törökül eflak) neveztek. (Ok azonban nem keverendők a szintén oláhoknak hívott románokkal.) " PALFFY Géza 2000. 177. - „Úgyszintén a korszakra jellemző az északkeleti irányból, a Felvidék hegyei-dombjai között nyugati irányba mozduló vlachnak nevezett pásztomép megjelenése, amely azonban nem azonosítható az erdélyi románsággal. Nevük inkább egy vegyes eredetű, ruszin, szlovák, lengyel vegyes nyelven beszélő, főként juhtenyésztéssel, de erdőgazdálkodással, fakitermeléssel is foglalkozó népességei jelöl. ” (ÁGOSTON Gábor-OBORNI Teréz 2000. 179-180.) „A szerb és elszerbesedett vlach népesség kivándorlása Koszovóbái és Szerbia más területeiről az 1389. évi rigómezei csatával kezdődött meg.” (U.o. 181.) Más kutatók a vlahokat nem görögkeleti keresztényeknek, hanem mohamedánoknak tartják. (SZABÓ János Győző 1983 91-)

21 Bár vannak adatok arról, hogy a betelepült szerbek kis része katolikus volt, s ez a tény témánk szempontjából

is nagy jelentőséggel bírhat, e rövid dolgozat keretén belül nem áll módunkban a kérdéssel részletesen foglalkozni.

22 CANTACUZINO, Georges 1979

154