Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Wicker Erika: Rácok a Duna-Tisza közén a XVI–XVII. században
alatt, a Duna alsó folyásánál fekvő Drmno XV-XVIII. századi temetője23 24. Az ugyancsak a Pozarevac melletti Trnjanen25 illetve a Kraljevo melletti Ratinán tártak fel egy ennél korábbi, XI-X1V. századi temetőt, ahol a leletanyag hasonló a bácsalmásihoz, a karhelyzetek pedig teljesen azonosak26. Az óalmási, a katymári és a dunántúli temetők főkötőtüi is elsősorban Szerbia felé mutatnak, díszesebb változataik ugyanis XVI-XVII. századi balkáni vagy balkáni eredetű kincsleletekből ismertek. Több gömbösfejű, filigrándíszes tű volt a szerbiai Ritopek és Dubovác mellett talált leletegyüttesekben, és egyszerűbb megmunkálásúakat a Magyar Nemzeti Múzeum is őriz (Battonya és ismeretlen lelőhely). E gömbösvégű tűk általában ezüstből készült, gazdagon díszített „fejdíszekhez” tartoztak. A peci lelet tűpárja, a tomasevaci lelet „melltűi” illetve utóbbiaknak - az ugyancsak a Magyar Nemzeti Múzeumba került - ismeretlen lelőhelyű párhuzamai végső soron hajtűként (főkötőtűként) is meghatározhatóak27. E leletegyüttesek fülbevalóihoz igen hasonló, filigrándíszes, rombusz alakú csüngőkkel ellátott fülbevalópár volt egyébként a már említett katymári temető egyik sírjában. A temetkezési rítus elemeinek (karhelyzetek) és a hajtűknek (főkötőtüknek) nagy számú szerbiai analógiája is arra utal, hogy az említett Duna-Tisza közi hódoltság kori temetők népességében Balkán-félszigetről származó rácokat, azaz görögkeleti szerbeket — esetleg vlahokat - lássunk. Ebből viszont következik, hogy a hasonló jellegű magyarországi temetők sem lehetnek Nyugat-balkáni eredetű, katolikus vallású bunyevácok vagy sokacok hagyatékai. Segíthet a kérdés tisztázásában a temetők embertani anyagának vizsgálata. Az eddig ismert néhány XVI-XVII. századi délszláv temető paleopatológiai feldolgozása gyakorlatilag azonos eredményekre jutott (endogámia, súlyos betegségek, tuberkulózis). A népesség eredetének vizsgálata jelen ismereteim szerint csak a dombóvári temető esetében történt meg: „Megtalálható [...] Dombóvár-Békató sajátos dinaroid jellegegyüttese a Balkán félsziget középső részén, egy meglehetősen jól lehatárolható területen, ÉNy-Görögország, Albánia és a jugoszláviai Crna Gora hegyvidékén. Vizsgált népességünk egykori hazája talán valahol e tájon lehetett. ”28 Ugyanazon területen tehát, azaz a Balkán félsziget középső és DK-i részén, amelyet a régészeti analógiák alapján fentebb megjelöltünk. Tekintve, hogy a XVI-XVII. századi délszlávok embertani vizsgálata jelenleg is folyik, remény van arra, hogy az antropológus kollégák eredményei is beépülhetnek abba a hosszan tartó kutatási folyamatba, melynek e rövid összefoglalás lényegében csak első lépcsőfokát jelenti. 23 Mirjana Tomic szíves szóbeli közlése. Jelezte azt is, hogy folyamatban van a szerbiai hasonló temetők feldolgozása. 24 TOMIC, Mirjana-SPASIC, Dragana 1998. 25 MARJANIVIC-VUJOVIC Gordana 1980-81. 26 UAM1C-VALOVIC Nedeljka 1988. 27 GERELYES Ibolya 1994 41-48. A tomasevaci melltűkkel kapcsolatban elképzelhetőnek tartja, hogy „a fejet borító kendőbe tűzték őket. " Uo. 46. 28 ÉRY Kinga 1982 247-248. 155
