Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Kocsis Gyula: Településpusztulás és népességfogyás a Duna-Tisza közén a török korban
évében már ismét lakott falu. Benépesítésében a Mizséről odaköltözöttek is szerepet játszottak. Kara lakói a hódoltság első két évtizedében két alkalommal is elfutottak, de egy részük már visszatért. A fentieken kívül ebben az időben csak Lacháza, Kunszent- miklós, Ferencszállás és Kocsér volt lakott.27 A tizenöt éves háború pusztításait ez a térség is megszenvedte. A háború utáni időszakban a legkorábbi - fennmaradt - összeírás 1626-ban készült, ekkor még csak Szabadszállásra és Kunszentmiklósra tudtak adót kivetni a Pest megyei hatóságok. Ugyan ez volt a helyzet még 1635-ben is. Fülöpszállás csak 1647-ben jelentkezett újra a forrásokban.28 Lakott helyként Fülöpszállás, Szabadszállás Lacháza és Kunszentmiklós élte meg a török hódoltság végét. Buda első, sikertelen ostroma utáni esztendőkben azonban ezek a települések is menekülni kényszerültek. A települések népe részben Szabadszállásra részben a Duna szigeteire, Ráckevére és környékére, részben Kecskemétre futott/9 A DUNA-MENTE ÉS A SÁRKÖZ A Duna menti ártér - a kalocsai és solti náhie - falvai és mezővárosai is viszonylagos épségben vészelték át a XVI. századot. A törökök által összeírt mezővárosok és falvak száma csekély mértékben még növekedett is a század közepén. A puszták száma is megsokszorozódott. A jelenségben azonban nem szükséges a települések pusztulásának növekedését keresnünk, azt az összeírás nagyobb pontossága is eredményezhette.30 Ezen a tájon is a tizenöt éves háború következtében néptelenedett el a települések jelentős része, 1602-ben még Kalocsát is felgyújtották a magyar hajdúk.31 A lakosság egy része messzire elfutott, erről tanúskodik egy 1651-ben folytatott vizsgálat, amelyben a Komárom megyei Szentpéteren lakó Kun család korábbi lakhelyéről, illetve annak birtoklásáról kérdezték a tanúkat. A feltett kérdések szerint, amikor „az Alföld és a Sárköz elpusztult” akkor ment Komárom megyébe Kun János, aki előtte Feketén (a Dusnoktól É-ra lévő faluban) lakott. Kun János apjának Balázs, nagyapjának Barabás volt a keresztneve.32 A kalocsai náhie 1560. évi összeírásában Fékét néven írták össze a falut, adófizető lakosai között megtaláljuk Kun Borbást és ekkor még nőtlen fiát, Balázst.33 A XVII. század közepén folytatott eljárásban egyébként a szintén Szentpéteren lakó Hillyei János és Hülyéi Mihály tanúskodtak. Az ügyben megemlítik még Bogyiszlói Szabó Györgyöt és Keczel Istvánt, akiknek családnevei sárközi eredetükre utalnak. A táj településhálózata csak lassan és részlegesen regenerálódott. A váci püspökség solti dézsmakerületében 1628-30-ban 65 falut jegyeztek fel, közülük 14 lakott, 30 „deserta” volt, 21-ről pedig semmit sem tudtak.34 A XVII. század folyamán lassan újjáépülő falvakat a Buda visszafoglalása körüli hadjáratok újból futásra késztették, részben elpusztították. Az 1686 novemberében végzett összeírás a solti szék területén 35 kirabolt, felégetett, romba dőlt puszta faluhelyet talált. Csak Dömsöd, Dunavecse és 27 KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 28 SZAKÁLY Ferenc 1995/b. 67., 69. és 75. 29 FENYVESI László 1987. 106-107. 30VASS Előd 1980. 28. old. 31 VASS Előd 1980.52. 32 BOROSY András 1998. 88-89 33 VASS Előd 1980. 104. 34 SZAKÁLY Ferenc 1995/b 143-144. 46
