Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A településhálózat kiteljesedése, a népesség összetétel a kései középkorban (XIV–XV. század)
Tisza mentén csoportosultak. A XIV. század elején különült el Fejér megye Duna balparti részén Solt-szék, az alispán által vezetett helyi nemesek szervezeteként, melynek sedriája, ítélkező helye Solton volt. (1333-ban László mester az alispán, a szolgabírákkal Solton ítélkezett.) A kunok önálló közigazgatási egységei, a székek a XV. század folyamán alakultak ki, több esetben igazolhatóan a korábbi nemzetségi szállásterületeken. Ilyennek tarthatjuk a Csertán nemzetség szállásterületén létrejött Halas-széket, melynek központja, a XV. századi királyi mezőváros előzőleg a XIV. században székhelyül szolgált a Csertán nemzetségbeli kunok kapitányának. Kecskemét-szék a királynéi kunok központja, nemzetségi előzménye bizonytalan. Kara-szék vagy Mizse-szék vélhetően egyetlen kapitányi család birtokát jelentette. Ez utóbbi példák alapján arra is gondolhatunk, hogy a kun székek létrejöttéhez a nemesi vármegye szervezete is mintaképként szolgálhatott. A XIV. században a Duna-Tisza közén is új nagybirtokos réteg alakult ki. Bács megyében I. Károly párthívei szereztek tekintélyes birtokokat: Futaki Dénes, Dorozsma nb. Garai János, Csitvár Lőrinc, Szécsényi Tamás vajda. Bodrog megyében a Becsei család építette ki a legnagyobb birtokot Bátmonostor központtal. Ők az ősi Becsegergely nemzetségtől származtatták magukat, gyűjtötték a nemzetség régi birtokait, több megyében összevásároltak a Bat-, Bot-, Bod- névkezdetü falvakat. 1321-1340 között vásárlás és királyi adomány révén tucatnyi falut szereztek Bodrog megyében. Ebben az időszakban egyik nagy helyi riválisuk volt halasi Köncsög ispán, a Csertán nembeli kunok kapitánya. Más nagybirtokosok is jutottak Bodrog megyében adománybirtokokhoz: Magyar Pál gimesi várnagy, Kókai Mog ajtónálló, Csór nb. Tamás csókakői várnagy, Kartal nb. Cikó, Csitvár Lőrinc. Csongrád megye legnagyobb világi birtokosa az Árpád-korban a Bor-Kalán nem volt, s az maradt a XIV. században is. A nemzetség tagja volt Szeri Pósa mester, aki I. Károly párthívéül szegődött, így lett a temesi részek kapitánya. A megye új arisztokráciájához tartozott Káta nembeli Kátai Péter királyi apród, aki megszerezte Ugot. A XIV-XV. században a nagybirtokok gyakran cseréltek gazdát. A Becseiek birtokait Mátyás király idejében a kisvárdai Várdaiak örökölték. A Czobor családnak Zombor környékén volt néhány falujuk, a XV. század végére már 32 birtokuk volt Bodrog megyében. Bács megye északkeleti részén és Bodrog megyében Hunyadi János kormányzónak és rokonságának voltak kiterjedt birtokai. Hunyadi Jánosnak Albert király 1439-ben adta zálogba a szabadkai uradalmat (Madaras, Tavankút, Szabadka és Halas mezővárosokat és környékbeli falvakat) honor-birtokként, vagyis azzal a kötelezettséggel, hogy a jövedelmet a délvidéki várakra kell fordítani. Halas nem sokáig lehetett Hunyadi János birtokában, de Szabadka megmaradt birtokközpontnak. Hunyadi halála után Szilágyi Mihályra, majd Mátyás királyra szálltak a birtokok, aki 1462-ben édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta, Szabadka kivételével, mivel azt 1464-ben Dengelegi Pongrácz Jánosnak adományozta a törökök elleni győztes csaták jutalmául. Az ő halála után Szabadka Corvin Jánosé, majd az enyingi Török családé lesz egészen a török foglalásig. A középkori egyházszervezetben a Bács, Bodrog és Fejér megyei területek a kalocsai érsekséghez tartoztak, a Csongrád és Pest megyei részek a váci püspökséghez. Bács megyében az óbudai apácáknak, a kalocsai érsekségnek és a bácsi káptalannak voltak jelentős birtokaik. Bodrog megye nagyobb egyházi birtokosai: a kalocsai érsekség, a bátai apátság, a fehérvári káptalan, a cikádori apátság, a czoborszentmihályi domonkosok, a haj szentlőrinci prépostság, a nyúlszigeti apácák. Csongrád megye Tiszán inneni részén a budai káptalan, az aradi káptalan és a garamszentbenedeki apátság 38
