Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Előadások–Tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A településhálózat kiteljesedése, a népesség összetétel a kései középkorban (XIV–XV. század)

említhető számottevő birtokosként. Fejér megye solti részén a kalocsai érseken kívül a tihanyi apátságnak volt régi birtoka.

Rövid áttekintésünk végén arról szeretnék néhány szót szólni, hogy a Duna-Tisza köze késő középkori település- és népességtörténetének megírásához milyen előzetes kutatásokra lenne még szükség.

1. ) Először is számba kellene venni a terület teljes településállományát. Az írott források alapján a XV. századi Bács megyében 316, Bodrog megyében 213 helység volt. A lista a forrásadottságok miatt nyilvánvalóan hiányos, talán csak a déli részeken közelíti meg a valóságos településsürűséget. Az egykori településhálózat rekonstrukcióját csak teljes régészeti topográfiai gyűjtéstől remélhetjük. Északkelet-Bácskában Szekeres László óriási munkát végzett, mintegy 102 település adatait rögzítette. Az írott forrásokban említett 81 településből 7 nem lokalizálható, 26 helymeghatározása bizonytalan. További 21 település csak régészeti lelőhelyként ismert, nincs írott adata. Ezek a számok figyelmeztetnek arra, hogy a teljesség nemigen elérhető. Bács-Kiskun megye teljes régészeti topográfiai felmérése nem történt meg, azonban kisebb területi egységeken már sor került alapos gyűjtésekre (pl. Kecel, Kiskunhalas, 5-ös út), ezek az adatsorok mintavételként felhasználhatók.

2. ) A településtörténet nem egyszerűen a települések története, hanem a település- hálózat kialakulásának, fejlődésének, tehát a települések funkcionális rendszerének története. Ezért az előadásomban érintetteken kívül még számos más problémával is foglalkozni kell egy ilyen kutatás során: a települések hierarchiájával, piackörzetekkel, úthálózattal és közlekedési viszonyokkal, gazdálkodással stb. Magam már a 80-as években készítettem tervezetet egy mintaként kiválasztott kisebb terület, nevezetesen az ún. Kecskemét-körzet - kb. 30 km sugarú terület központjában Kecskeméttel - ilyen igényű feldolgozására. (Sajnos akkor nem sikerült támogatást szerezni erre a programra.) El lehet képzelni, hogy ugyanezt a feladatot elvégezni a 230x90 km-es Duna-Tisza közén meghaladná egy-egy kutató erejét.

3. ) A városok és mezővárosok szerepének, késő középkori fejlődésének felméréséhez voltaképpen számos alapos helytörténeti kutatásra és várostörténeti monográfiára lenne szükség.

4. ) Középkori viszonylatban nem rendelkezünk olyan részletes és pontos demográfiai forrásokkal, amelyekből a népességtörténet kifejthető lenne. Szerencsére más típusú forrásokból áttételesen mégis lehet demográfiai következtetésekre jutni. A régészeti forrásokra gondolok, mégpedig a településekre és a temetőkre. Ezek egy-egy közösség összetételének, családszerkezetének, halandóságának megismerésére megfelelő adatokat nyújthatnak, s a Duna-Tisza közén meglehetősen sok jó ásatási adattal rendelkezünk már.

5. ) Végül az egykori települések természeti környezetének kutatására hívom fel a figyelmet, amire a megfelelő kutatási módszerek és technikák már rendelkezésre állnak, s az ilyen jellegű kutatások segítségével érthetjük meg jobban magának a rendszernek a működését, a történelem során létrejött változásokat.

39