Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Székelyné Kőrösi Ilona: Szent István-kultusz a Duna-Tisza közén
SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA SZENT ISTVÁN-KULTUSZ A DUNA-TISZA KÖZÉN Kós Károly: Az országépítő című regényében erdőelvi Gyula a következőképpen szól az ifjú Istvánhoz a nagyhatalmak közötti őrlődésről, taktikázásról és a megmaradásról: „...Kicsi, gyenge ország vagyunk, bizony. Az utunk nem lehet egyenes mindig. Ketten rázzák a fát, s mi csak kuporodunk alatta, s szedjük a diót annak, aki majd élve kerül le a fáról. S egy kicsit magunknak is, na...”1 A bizonytalanság megszüntetése, az erős és tekintélyes ország megvalósítása az államalapító és országépítő István király feladata lett. Állam- és egyházszervező munkája olyan történelmi tett volt, amely ezer éven át biztosította a magyarság fennmaradását Európában. Nehéz, olykor kegyetlenül kemény döntések kellettek ahhoz, hogy az ország első koronás uralkodójának elképzelései valósággá váljanak. Nem véletlen, hogy a művészetben és az irodalomban az alkotók leginkább a komoly, bölcs, imádkozó, és a töprengő, gyötrődő, önmagával is viaskodó István alakját vetítik elénk. Szent István alakja mélyen beleivódott a magyarság történelmi tudatába. Az őt szentté avató László, majd Kálmán tevékenysége nyomán kultusza egyre jobban terjedt. Helynevek, kegyhelyek, búcsújáró helyek, Szent Istvánnak szentelt templomok tucatjai emlékeztettek rá. Tisztelete történelmünk során folyamatosan élő kultuszként volt jelen, még a török hódoltság idején is. Az ország török hódoltság alól való felszabadulása is sokak hite szerint Mária és István király pártfogásának volt köszönhető. Az ellenreformáció idején alakja még inkább középpontba került, kultusza erősödött, hiszen személye a katolikus vallásnak és az ország integritásának jelképévé vált. Személye a későbbi korok számára is gyakran jelentett példát, igazolást, hivatkozási alapot. Gondoljunk csak a szentistváni állameszme, a Szent Korona-tan kialakulására, és a legnagyobb, Szent István nevéhez fűződő eseményekre, az ezredfordulós ünnepségekre, az 1938-as Szent István-év rendezvényeire, vagy a Szent Korona hazahozatalára. Miközben kultuszának mélysége és hangsúlyai változtak az idők folyamán, a legfontosabb jellemzője változatlan maradt: a szent király tisztelete és máig ható munkájának elismerése. Az elmúlt évszázadokban Szent István tiszteletének és ünneplésének egyházi és nemzeti jellege egyaránt jelen volt, kultuszát egyszerre éltette az egyház, a hivatalos szervek és a néphagyomány. Mielőtt a hivatalos kultusz néhány kiemelkedő megnyilvánulását sora vennénk, röviden összefoglaljuk, szükebb hazánkban hogyan őrizte meg a néphagyomány Szent István alakját. A vele kapcsolatos mondakör szegényesebb, mint a magyar történelem más kiemelkedő alakjaié, mint például Szent Lászlóé vagy Mátyás királyé. Nevéhez elsősorban a legendás templomalapítások fűződnek. Népmondák egész sora kapcsolja a helybeli templom alapítását Szent István nevéhez, sok esetben akkor is, ha az későbbi, de a közvélemény szerint „nagyon régi”. 1 1 KÓS Károly 1993. 68. 83
