Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Székelyné Kőrösi Ilona: Települési és népesedési változások a XIX. században
kunszentmiklósi Bakiak és Józsák baromlegelője, a század végén a legnagyobb birtokok még a kunszentmiklósiak kezén találhatók. A református anyakönyvezés 1875-ben kezdődött, a katolikusokat még jó ideig Izsákon anyakönyvezték. A korabeli források - anyakönyvek, adóügyi iratok, összeírások - alapján jól látható, hogy az 1901-ben önálló községgé vált Orgovány lakossága a Duna-Tisza közének legkülönbözőbb helyeiről érkezett és telepedett le - többségben voltak mégis az Orgovány-Izsák-Kecskemét- Félegyháza-Vadkert térségében lakók.20 1896-ban került sor a Szabadjakabszállási puszta parcellázására - ennek köszönhette létét a XX. századra önálló községgé vált és virágzó kultúrát produkáló település, Jakabszállás. A kezdetekről így írt a Futóhomok szerzője 1937-ben: „Nehéz esztendőket éltek át... s a legtöbb megátkozta azt a napot, amelyen elhagyta meleg falusi közösségét. Ma már a szőlő- és gyümölcstermelés türhetőbbé teszi a helyzetüket s sokan gyarapodnak is, a kezdeteik azonban kibeszélhetetlenül súlyosak voltak.”21 A mai Bács-Kiskun megye nevezetes települései közé tartozik Lajosmizse és Kerekegyháza, amelyek szintén a Duna-Tisza közére jellemző szórványként, tanyaközségként kezdték létezésüket. Lajosmizse Jász-Lajos-Mizse néven 1876-ban vált községgé, korábban Jászberény város osztatlan legelője volt ez a terület. Az 1880-as évek elejétől intenzív tanyaépítkezés kezdődött, egyre több jászberényi is ideköltözött. Lassan kialakult a falu központja, intézményei, sőt pusztai iskolák is épültek. A település mai neve - Lajosmizse - 1902-től állandósult. Fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájámlt a vasúti közlekedés, amely a fővárossal és a közeli Kecskeméttel is összekötötte. (A települések gyarapodását, a kereskedelem fellendülését más kis települések esetében is kedvezően befolyásolta a vasút, majd a szárnyvonalak kiépítése - gondoljunk csak a fülöpszállási, a lakiteleki és a kerekegyházi vonalakra). Hasonló jelentősége volt a századforduló táján a közutak kiépítésének is. Végül, a népesség vonatkozásában még egy fontos XIX. századi jelenségről kell szólni, ez pedig a jász expanzió. Szabó László és mások kutatásai alapján jász expanziónak nevezzük azt a kirajzási folyamatot, amelynek során a jászsági, kunsági középrétegek új lehetőségeket keresnek a felemelkedéshez, az új helyre pénzzel, ingó vagyonnal, állatokkal érkeznek, sajátos családi gazdasági rendszerrel és üzemszervezettel veszik birtokba az új földeket és egy idő múlva új lakóhelyük meghatározóivá válnak.22 A jász expanzió kifejezés egyben megkülönböztetés is a kisebb, sikertelen kirajzásoktól. A jászok csak a jobb minőségű földeket vették közvetlenül birtokba, mint például Lajos és Mizse, Kocsér, Kara, Jenő. (Pedig a hagyomány szerint még itt is rendkívül olcsók voltak a földek az otthoniakhoz képest, a szájhagyomány alapján egy jászapáti tulajdonos egykor 5 holdat adott cserébe Kocséron egy szépmívü pipáért.)23 A gyengébb földekre, mint például Kerekegyháza, Páka, Bene, Szentlászló, kevesebben jöttek. Kerekegyházát, mint egykori jász pusztát inkább eladással, további parcellázással próbálták meg hasznosítani. Ennek köszönhetően lett oly színes Kerekegyháza lakossága, hogy sokáig csak Kukáliának emlegették a környéken, mert a letelepülők egyszerűen nem értették egymás nyelvét, tájszólását. Bár Kerekegyháza nem tekinthető jász kirajzásnak, létrehozásában mégiscsak részt vettek a 20 Orgovány benépesüléséről összeírások és anyakönyvi kutatások alapján: SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1997. 21 Idézi SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1990. 93. 22 SZABÓ László 1990. 21.; továbbá BAGI Gábor 1997. 23 ANTAL Domokosné (szerk.:) 1977. 54. 71
