Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: Településtörténeti és népesedéstörténeti változások a Duna-Tisza közén a magyar újjászületés századában (XVIII. század)
A kontinuus népességű falvak jó példái a Duna menti Ordas, Szentbenedek, Úszód, Foktő, Bogyiszló, Fájsz, Csanád, Szeremle és a Tisza menti Tápé. Szeremlétől és Tápétól délebbre a Duna-Tisza közén nem maradtak fenn kontinuus falvak. A XVIII. században népesedett új falvak létrejöhettek világi és egyházi földesúri birtokokon, állami, kamarai földeken, szabad királyi városok határában és szabadalmas területeken egyaránt. A faluhálózat XVIII. századi sűrűsödésével nagyjából regenerálódott a táj egy részének középkori települési képe. Az új falvak némelyikét a bánsági falvak többségéhez hasonlóan a Bácskában is mérnökök tervezték meg. A mérnöki alapossággal kimért falvak sakktáblára emlékeztető alaprajzai és nyílegyenes utcái jelentősen különböztek a nagy történelmi múlttal rendelkező falvak szabálytalan alaprajzaitól és kanyargós utcáitól. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a Duna-Tisza közén, főleg annak északi felén, sok XVIII. századi új falu éppen olyan girbe-gurba utcákkal épült fel, mint a régi települések. Lakótelkeik tömbjei legtöbbször elváltak a gazdasági telephely szerepű szálláskertjeik tömbjeitől. Más szóval: a XVIII. században is jöttek létre a Duna-Tisza közén szálláskertes, megosztott települések.4 Tanyák Bár a Duna-Tisza közi tanyák históriája visszavezethető XVI-XVII. századi előzményekre, a „két víz közi” tanyatörténet legmeghatározóbb jelentőségű „nagy korszakának” a XVIII. század második fele tekinthető. Ebben az időben a táj nagy részén megértek a tanyásodás feltételei, és a legtöbb mezőváros határában ki is alakultak a tanyák. A század közepén népesített és hamarosan mezővárossá fejlődött új óriásfalvak követték a korábbi agrárvárosok, elsősorban Kecskemét, Szabadka, Szeged, Nagykőrös példáját, és parasztgazdáik hamarosan létrehozták a maguk tanyáit. A nagy múltú kecskeméti, nagykőrösi, szabadkai tanyás határú agrárváros modellé vált az újabb mezővárosok és falvak lakóinak szemében. Azoknak a városoknak a határában, ahol a tanyák kialakulása már a XVI-XVII. században megtörtént, a tanyahálózat jelentős sűrűsödése következett be a XVIII. században. A II. József kori katonai térképfelvétel tanulsága szerint 1780 táján Kecskemét határában közel 1000, a szabadkai földeken kb. 900 tanya létezett.5 A Duna-Tisza köze XVIII. századi szállásai, tanyái jellegzetes tartozéktanyák voltak.6 Nehezen hasonlíthatók a második ezredforduló farmtanyáihoz. Valamely mezővárosi ház határbeli tartozékaiként élték életüket. A tanyásodás terén élenjáró mezővárosok határában a XVIII. század utolsó harmadáig a szálláshasználatot a kevés és egyszerű szállási épület, az időszakos használat, a birtokló család teljes jelenlétét nélkülöző ideiglenes kinttartózkodás jellemezte. A szálláshasználat kezdeti formái nem igényeltek tartós anyagokból készült rangos épületeket. A pusztai szálláshelyeket legtöbbször körbeárkolták. A szántóföldövezetben helyenként előforduló, ún. nyári szállásokon alig állt épület. A nyári munkát végző emberek nádgunyhóban vagy földbe mélyített putriban húzódtak meg éjszaka és rossz idő esetén. Az igavonó lovak és ökrök a szekér oldalához vagy egy korláthoz kötve 4 BÁRTH János 1984. 221-227. 5 RÁCZ István 1976 6 BÁRTH János 1996. 95120. 56
