Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Wicker Erika: Rácok a Duna-Tisza közén a XVI–XVII. században
WICKER ERIKA RÁCOK A DUNA-TISZA KÖZÉN A XVI-XVII. SZÁZADBAN „Szinán pasa feljövetele [1593] és Eger bevétele [1596] előtt az Tisza-Duna között Titeltől fogvást egészen egész Jánoshalmáig, Szegedig és Kiskunhalas tájáig is feltolakodott a rác nemzetség. [...] A hódoltság talapzata tehát erre az időre már visszafordíthatatlanul délszláv - nagyobbrészt szerb, kisebb részt bosnyák - etnikumú területté vált, ezért emlegették a XVII. századi magyar nyelvű források már rendszeresen Rácországként. ” Az igen nagy számú történeti adatból kiragadott fenti néhány sor is jelzi, hogy a török hódoltság idején nagy tömegben telepedtek le délszlávok az akkori Magyarországon, elsősorban annak déli vidékein. Bács megyében például, ahol a 16. század első harmadában még magyar települések voltak, a század közepére csaknem hézagmentes szerb településhálózat alakult ki.1 2 A Szeged-Maros vonaltól délre a lakosság már döntően szerb volt, s a Dunántúlon is e vonal meghosszabbításánál húzódott az etnikai határ.3 E történelmi tény ellenére a korszak délszláv hagyatékának régészeti kutatása lényegében még ma is legfeljebb szórványosnak mondható. Alig néhány olyan lelőhelyet (temetőt) ismerünk csak, melyeket - függetlenül az etnikum pontos meghatározásától - biztosan a XVI-XVII. századi délszláv betelepülőkhöz köt a kutatás. Ennek több oka lehet:- A hódoltság kori délszláv betelepülők lakhelyei feltehetően többnyire ideiglenesek, viszonylag rövid életűek voltak, azaz lakóik a háborús események függvényében költöztek vissza vagy más vidékekre. Valószínűsíthető ezért, hogy temetőik is általában viszonylag kis sírszámúak lehettek.- A Balkán félszigetről menekült népesség igen szegény volt, így régészeti emlékanyaga is leletszegény, s temetkezéseik gyakran melléklet nélküliek. Ebből következik, hogy az egyes lelőhelyek - sajnos általában igencsak - részleges leletmentésének eredményeképp előkerült melléklet nélküli sírokat sok esetben egyszerűen „középkorinak” (gyakran meghatározatlan korúnak) nevezi a kutatás.- Számolni kell azzal is, hogy a menekülő délszlávok olykor esetleg még nem teljesen elpusztult - bár nem mindig lakott - magyar falvakba települnek4, így hagyatékuk „összekeveredhet” az eredeti lakosokéval. XVI-XVII. SZÁZADI DÉLSZLÁV TEMETŐK A DUNÁNTÚLON ÉS A DUNA-TISZA KÖZÉN Az általában gyér számú, de jellegzetes leletanyag valamint a temetkezési rítus jellegzetessége alapján biztosan e délszláv népességhez köthetők a Zombor- bodrogmonostorszegi és -bükszállási5, a Dombóvár-békatói6, a Győr-gabonavásártéri7 1 PÁLFFY Géza 2000 178. 2 SZAKÁLY Ferenc 1991 21. 3 ÁGOSTON Gábor-OBORNI Teréz 2000 181. 4 SAROSÁCZ György 1973 379. 5 KOREK József 1994 151
