Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták

Néznek, ágaskodnak fölfelé. Az ökör meg már jól meg volt sütve.

Hanem a fiatalembert addig-addig ette a fene az ajtó szélén, hogy lebillent az ajtó. Emberestől rá a betyárokra!

Éppen az ajtó sarka ráesett a betyárra, az meg elharapta a saját nyelvét. Az oszt ottmaradt. A többi betyár meg a zuhanástól, csörgéstől, csattogástól megijedt, elszaladt. Még most is szaladnak, úgy lehet...

Hanem az az egy összeesett, mire föltápászkodott, látta, hogy ezek emberek... Emberek estek...

Kiabál a többi után:- Ember lót, ember lót...!

Mert a nyelvét elharapta. Azt akarta mondani:- Ember volt!

De nem tudta kimondani, mert a nyelvét elharapta.

A többiek még jobban...- Hát, ez meg már mi lehet?

Úgy elszaladtak, hogy még most is szaladnak, ha meg nem álltak...

A két fiatal meg ott maradt, oszt megették nyárson sült ökröt.

Azóta is jól éltek... Olyan jól éltek, hogy tán még most is van belőle... Aki nem hiszi, járjon utána...

*

29. Szegény Péter, Gazdag Pál

Volt egyszer, hol nem volt... Volt egy gazdag ember meg egy szegény ember. De szomszédok voltak. A szegény embert úgy hívták, hogy Szegény Péter, a gazdagot meg úgy, hogy Gazdag Pál.

De hogy szomszédok voltak, mint ami a magyar embernél legtöbb szokás: nem egyeztek. Szegény Péternek még az is volt a nagy baja, hogy volt neki egy édesanyja, öregasszony. Szegény Péter meg öreg legény volt. Az idős édesanyját is őneki kellett eltartani.

Gazdag Pál meg földbirtokos ember volt, családtalan. Teheneket tartott, meg jó hat lova volt az istállóban.

Szegény Péter, mivel szegény sorban élt, hát napszámra járt, eljárt, ahova hívták kukoricát szedni, szárat hordani, betakarítani őszkor. Úgy eltelt rajta az idő, hogy őneki egy hold földecskéje volt meg egy nagyon rossz lova. De vetni is kellett volna, de nem ért oda, csak Mindenszentek napján, mikor máshová nem tudott elmenni dolgozni. Akkor fogta be az egy rossz lovacskáját, oszt kiment szántani.

Legalább fele földjét beveti. Szántogat Szegény Péter egy lóval, kínlódik, az eső esegetett. Nyüzgülte a földet, ahogy bírt a ló menni, úgy - ő is meg a ló is húzta.

69