Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Gazdag Pál meg a tanya sarkáról nézte. Ünnepélyesen felöltözve ott állt:- A szomszéd szánt Mindenszentekkor... az anyját, erre-arra.J Hát nem tudja, hogy ünnep van?! Nem szégyelled el magadat? Gazdag Pál úgy felharagította magát, fejbe vágta a lovat, a ló meg rögtön szörnyet halt. Most már megállt a munka. Mit csináljon Szegény Péter? De akkor az volt a kormányrendelet, hogy a gazdagok parancsoltak a szegényeknek. Szegény Péternek nem volt mit tenni: leszedte a hámot a lováról, oszt megnyúzta a lovát, ott a borozdában. Abbamaradt a munka. Másnap megszikkadt a lóbőr, Szegény Péter összehajtogatta a lóbőrt, beletette a tarisznyájába. Volt neki egy vándortarisznyája. Beletette a tarisznyába a száraz lóbőrt, oszt elballagott, hogy elviszi a vásárba, eladja a lóbőrt. Ahogy ment, mendegélt, a szél is fujdogált, a lóbőr száradt a tarisznyában is. Szegény Péternek meg egy kis vesszőbotocskája volt. Ment, mendegélt, de aznap nem érte el a várost. Este bement egy tanyához, egy nagygazda tanyához szállást kérni. Az eső meg akkor már megint esett. Nagyon erős őszies idő volt. Bemegy hát, egy asszonyka fogadta meg a nagy kutyák. Mondja Szegény Péter, hogy mi járatban van: a városba akar eljutni, de már máma sehogyse jut el. Ha itt kapna egy kis szállást, ő itt megpihenne éjszakára. Mondja az asszony: —Jól van, szegény ember. De nincs itthon az uram. Meghálhat, ha itt akar. Fönn a padláson van itt széna a lovak részére, ott van tárolva. Menjen fel a padlásra, oszt ott ágyazzon meg. Alhat reggelig.- Hát az ember merre van? - mondja Szegény Péter.- Hát, elment szántani - azt mondja -, még mindig van szántani meg vetni valója. El vagyunk késve. Majd jön az... Jön haza estére. Biztos hazajön az uram... Jól van... Felment Szegény Péter a padlásra. Ott volt a rengeteg széna, belefészkelt, de olyan éhes volt Szegény Péter, hogy nem jött álom a szemére. Mikor már lámpagyújtat volt, meg sötétedett, látja Szegény Péter, hogy ott a sarokban valami világít. A szoba fölött lyukas volt a padlás, kifúrták, oszt a lámpa fénye besugárzott a padlásra. Elsétált Szegény Péter, hogy mi az a fény, mi az a fény ottan. Látja ám, hogy a szobából a lámpának a fénye fölsugárzik a padlásra. Lehasalt oda Szegény Péter, oszt leste, a lükön leste... Látja, hogy az asszony süt-főz, süt-főz, öltözködik, ide teszi az ételt, oda teszi az ételt... Látja oszt a lükön, hogy van főzve leves, van főzve pörkölt, van betéve egy üveg bor. Mikor kisült a rétes, eldarabolta az asszony, oszt feltette a kemencenyakra. A szépen elaprított rétest. Egyszer ugatnak a kutyák - kimegy az asszony. Jön a barát. Az asszonynak a barátja. Szegény Péter hallotta a padlásról minden szavukat.- Gyere szívem, gyere kicsikém... Behívta az asszony a barátot, leültette az asztalhoz, feltálalta neki a levest. Ettek... Föltálalta a pörköltet. Ettek... Föltálalta a süteményt. Ettek... Utána ittak. Hát, már kezdődött volna a folytatás... De egyszer csak ugatnak a kutyák, csámcsognák a lovak az udvaron a sárban, meg a kocsi is zörög valamennyire - megérkezett a tulajdonos, a gazduram. Három lovat hajtott a kocsi előtt. Kifogja a három 70
