Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Mentek, mentek, mendegéltek... Az eső meg esegetett. Hát, osztan, olyan gondozott úton mentek. Az útkaparó előző nap ilyen kis lefolyókat faragott hogy a víz le tudjon folyni a kocsiútról. Volt ilyen picike kis lefolyó a gyalogúton keresztül.- Folyóhoz értünk! Folyóhoz értünk! Hogy lesz ezen átkelés? Hát, ő csinál hidat! Rátette a rostélyos kalácsot, oszt akkor gyönyörűen átkeltek a hídon.- Hála istennek! Volt annyi eszünk, hogy nem mentünk bele a vízbe, hanem a hídon átkeltünk. Hát, a rostélyos ott maradt. Mentek, mentek, mendegéltek... Már ki is volt virradva. Az útárokba bele volt téve egy döglött kutya... Vagy vénségére megdöglött, vagy valaki agyonütötte. Már olyan volt a kutya, hogy már romlandóban volt... A fogai ki voltak vicsorítva. Nagyon csúnyán nézett ki ott az árokban. Megrémült a fiatalasszony, hogy őt a kutya megeszi. Mit csináljanak? Hogy menjenek el? Hát, eltalálta, hogy odadobta neki a sült tyúkot. Azt mondja:- Majd ezt eszi, amíg mi szerencsésen elmegyünk mellette. Hát, sikerült is! A kutyának odadobta a sült tyúkot egészben. A kutya oszt azt persze nem ette... Ők meg nyugodtan elballagtak mellette. Nem lett semmi bántódásuk. Mentek, mentek, étlen-szomjan, egész nap... Hát, estére beértek egy olyan erdő közé, hogy két oldalról erdő volt, az út meg közte haladt el. De már nagyon fáradtak voltak. Hát, valahogy meg kellene pihenni, itt az erdőben... Hát, a gyereknek azért volt ereje, mert erős koma volt... Föltette egy nagyon nagy lombos nyárfára az ajtót. Szép nagy ágai voltak. Elhelyezte az ajtót a fán, fölhúzódtak mind a ketten az ajtóra. Ott ők védve vannak az erdei vadaktól, ők itten nyugodtan megalszanak. Jól van! Mind a ketten beleegyeztek. Lefeküdtek az ajtóra. Aludtak vígan. Hanem az történt, hogy az éjszaka a betyárok loptak egy ökröt. Oszt az ökröt megnyúzták a betyárok, oszt éppen ezen a lombos nyárfa alatt raktak nyársat, ott sütötték az ökröt nyárson. Forgatták a hatalmas tűzön. De voltak a betyárok tízen. Ott ők dürüzsöltek, beszélgettek, de a fiatalok meg fenn az ajtón. Még örültek is a fiatalok, mert a tűznek a lehelete följött. Oszt nem fáztak. A betyárok sütötték az ökröt, beszélgettek, jó ízűén... Hanem mikor az ökörsütés jó rendben volt már, akkor a komára, a fiatalemberre ráérkezett a „nagy baj”. Súgja a feleségének, hogy hát számi kell...- „Nagy baj” van... „Kicsi” is meg „nagy” is... Azt mondja az asszony, hogy:- Kuksolj az ajtó szélére, oszt végezd el! A koma szót fogadott az asszonynak. Kicurikkolt az ajtó szélére, oszt végezte a dolgát. Pisilt is meg kakilt is... A vizelet meg hullott le a betyároknak a nyakára. Észrevették, hogy esik az eső. Mondja az egyik a másiknak, hogy:- Komám! Szareső esik!- Hát tényleg, szareső... 68
