Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Hát, a gyerek hajtotta volna a kisborjút, de nem ment jól, mert az mindig csellengett... Eszébe jutott a gyereknek, hogy az anyja azt mondta, hogy a nyakára egy hurkot... Akkor szépen hazahozni... A gyerek ráhurkolta a kötelet a borjú nyakára, fölvette a hátára. Erős gyerek volt, mert ezek a bolondok mind erősek, bikaerő van bennük. Mire hazavitte a gyerek a b o r j út, a borjú megdöglött. Úgy járt, mint aki a templomtetőre vitte legelni a bikát. Hát, leteszi a gyerek a konyhaajtóban a borjút. El volt emyedve. — Na, édes fiam! Mit szolgáltál? — Szolgáltam, édesanyám, egy borjút! — Hova tetted, édes fiam? — Itt van - azt mondja - az ajtóban... Megdöglött. Nézi az asszony: látja a nyakán van a hurkos kötél. No, de hát azért csak megnyúzták. Nem volt az se büdös meg semmi se, csak megdöglött. Megették. De az anyja azt mondta: — O, te bolondos fiam, hát nem így kellett volna! — Hát, hogy kellett volna? — Szépen hazavitted volna kötélen - azt mondja -, bekötötted volna az istállóba, megkötötted volna, szénát adtál volna elébe... — Jól van, édesanyám! Majd máskor úgy csinálom... Elszegődött a gyerek megint. Hát, akkor már felnőtt ember volt. Addig-addig, hogy szolgált egy lányt. Hát, a lánynak a nyakára kötötte a pöckös kötelet. Hazavezette, elment az istállóba. Megkötötte a jászolhoz. Aztán szénát adott elébe. Bemegy a gyerek. — Jó estét, édesanyám! — Jó estét, kisfiam! Mit szolgáltál? — Szolgáltam, édesanyám, egy lányt. — Hova tetted, édes fiam? — Bekötöttem az istállóba a jászolhoz. Adtam neki szénát. — O, te bolondos fiam! Hát nem úgy kellett volna! Hát, eredj ki, oszt vezesd be, oszt ültesd a kanapéra, oszt szép szemeket kell rá hányni! A gyerek kiment, oszt behozta a nagylányt a házba, oszt leültette a kanapéra. Hanem az volt a nagy akadály, hogy szép szemeket most hogy hányjon rája. Volt az édesanyjának egy kiskutyája, Szépnek hívták. Kiment a gyerek, oszt bicskával kivette a kutyának mind a két szemét. Megvannak a szép szemek! Bevitte, oszt hol az egyik, hol a másikat ráhányta... A szemeket a lányra... No, az édesanyja mondta a gyereknek, hogy: — Hát, fiam, ha már így van, esküdjetek meg! Oszt akkor az a lány lesz a feleséged, oszt akkor nem muszáj szép szemeket vetni rá. 66
