Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták

- Hát, jól van! Megesküdünk. - mondta a gyerek.

Meg a lány is majdnem olyan volt, mint a gyerek.

Az is beleegyezett, hogy jól van, hát akkor megesküdnek.

Hát, már azért egy kis lakodalmat csak-csak csinálni kell... Egyetlen fia volt ennek a szegény anyának. Míg a gyerek nem volt odahaza, ő is összeszedte magát.

Hát, úgyannyira, hogy összehívták a rokonokat. Meg tyúkot vágtak, kalácsot sütöttek, meg egy hektó bort is vettek azért a lakodalomra.

Nem olyan nagy lakodalom volt, tizenöt-húsz személyes lakodalom, de azért csak tartottak egy kis lakodalmat. Hát, mulattak is. Megvolt a vacsora. Ami bor odafont volt, elfogyott az asztalról.

Azt mondta az édesanyja a gyereknek:- Eredj már ki, fiam, a kamrába, szűrjél egy kis bort!

Olyan régiesen adta elő: csak „szűrjél” egy kis bort...

Kimegy a gyerek a kamrába. Gondolkodik, hogy kell a bort szűrni... Volt ott az anyjának egy tarhonyarostája... Hát, a hordó csapra volt ütve... Hát, a rostát oda tette. Szűri ám a bort, ahogy csak bírja...! De nem szaporodik a rostában a bor, hanem szétfolyik!

Csak várják odafönn az új embert, csak hozná már a bort, innának is már...

Azt mondja az öregasszony a menyének, hogy:- Na, kislányom! Nézd meg az uradat, miért nem hozza már a bort!

Megy az új asszony... De akkor bokáig érő pocsozás volt a kamra földjén. A bor mind szétfolyt már a csapból. Csak folyt...

Az asszonynak egy kicsivel több esze volt:- Mit csinálsz, te?! Bolond vagy? Szétfolyatod a bort!- Nem folyatom én, de nem kötötte le a rosta...- O, te bolondos uram! Hogy valljuk ezt be? Hát most mit isznak a vendégek?

Ezt így nem lehet bevallani... Hanem szökjünk meg!- Jól van...!

Ketten voltak. Az asszony egy sült tyúkot a hóna alá vágott meg egy rostélyos kalácsot, kilépett a házból.

Az urának meg hátraszólt:- Húzd be az ajtót!

Hogy ők megszökjenek...!

Úgy is lett! Az asszony ment a sötétben, az ember meg ment az asszony után.

De úgy értette, hogy:- Hozzad az ajtót!

Levette a kamraajtót, oszt vitte az ajtót.

Mentek, mentek, mendegéltek... A gyerek mögötte a nagy ajtó alatt. Mert azért voltak ám nehéz betétes ajtók, tömör ajtók.

Egyszer hátra néz az asszony. Azt mondja:- Te mit csinálsz? Miért hozod az ajtót?- Azt mondtad, hogy hozzad az ajtót.- O, te bolondos ember! Hát, te már idáig elhoztad, hát, ne hagyjuk itt - hozzad tovább!

67