Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
De nagyon de nagyon szép gyereket képzeljenek el, olyat, mint a mintagyerek... Annál szebb nem volt abban a faluban... Hát, a királynak is volt egy lánya. De ezek nem ismerték egymást. Hanem a királylány férjhez menendő volt. Kihirdette a király, hogy aki olyan ajándékot visz a lányának, hogy még ő olyat nem látott, annak adja lányát és a fele királyságát. Hát, oszt ki volt publikálva újságba, illetve dobolva. Jelentkeztek ott grófok, bárók... mert szép volt ám a királylány is! De hát mindenki csak olyan ajándékot vitt, hogy a király azt mondta, hogy látott már ő ilyet... Hát, nem adta egyhez se a lányát. Hanem a hirdetés az csak folyt tovább. Aladdin azt mondja az anyjának, hogy:- Édesanyám, megpróbálnám én a királylányt! Elviszem ezt az egy-két gyümölcsöt, hátha megtetszik neki. Hát, úgy is lett. Az öregasszony kivette a fiókból az eldugott gyümölcsöt. De már tíz év legalább eltelt, amikor erre került a sor, hogy Aladdin is nősülhessen. Hát, szépen folpakolta az öregasszony egy szegény tálcára, de a gyülölcs, az tündöklő volt! Megtörölgette az öregasszony. Elvitte Aladdin a királynak meg a kisasszonynak ezt a gyümölcsöt. Hát, a királynak is a szeme majd kijött a csodálkozástól! De a királykisasszony nem is a gyümölcsöt bámulta, hanem Aladdint... Addig-addig, míg a király azt nem mondta, hogy ő még ilyen ajándékot nem látott. Megkérdezte a lányát, hogy van-e kedve férjhez menni ehhez a fiúhoz. Hát, az nagyon boldogan azt mondta, hogy ő megajánlja, oszt hozzámegy Aladdinhoz. Össze is házasodtak, csináltak is jó nagy lakodalmat. Híre volt az egész országban, hogy egy szegény gyerek kapta meg a királylányt meg a király fele királyságát. Éltek boldogan... Annyira szerette az öreg király is Aladdint, hogy az ő maga kastélya mellé egy másik kastélyt építtetett a fiatal pár részére. Az idősek a régiben laktak, a fiatalok meg az újban, de úgy, hogy az ablakok összefelé néztek. Amikor az öreg felkelt reggel, mindig kinyitotta az ablakot:- Jó reggelt! - a gyerekeknek. A gyerekek is jó reggelt kívántak az időseknek. így tudták egymást üdvözölni. Éldegéltek boldogan... Aladdin eljárt vadászni. Hát, aztán, a varázslámpa, a viharlámpa be volt téve a kilencvenkilencedik szobába. De abban már bútor nem is volt. A rozsdás viharlámpa le volt téve a leghátsó szobába. Hogy Aladdin elment vadászni, az öreg boszorkányember nagyon szerette volna a varázslámpát megszerezni, de eddig nem volt rá módja. Hanem vett a boltba tíz vagy tizenkét gyönyörű szép viharlámpát, oszt felvette a vállára. Kódorgott ott a király kastélya körül.- Rossz lámpáért jót adok! Rossz lámpáért jót adok! Hát, látja a fiatal királykisasszony. Emlékezett rá, hogy a leghátsó szobában van egy rozsdás viharlámpa. Milyen jó lesz most, kicseréli jó lámpára! Jót kap érte, hogy megörül annak majd az ura! De az asszony nem tudta ám, hogy az varázslámpa! Elment, megkereste a rozsdás 41
