Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
lámpát, kivitte az utcára, elcserélte az öreggel egy új lámpáért. Az meg volt nagyon elégedve, hogy megvan az ő varázslámpája. Hát, a fiatalasszony meg még jobban, hogy a rossza lámpáért újat kapott, nem is kellett ráfizetni. Betette a fényes lámpát a szobába. Estefelé hazajön az ember, az Aladdin, a vadászatból. Mikor egymást üdvözölték, elújságolta a fiatalasszony, hogy:- Hát, hallod, apukám, most jó boltot csináltam! Volt itt egy ember, oszt azt kiabálta, hogy rossz lámpáért jót adok, oszt a rossz lámpát elcseréltem egy jóért. Hű, Aladdin most tudta, hogy nagyon rossz fát tett a tűzre az asszony. No, de hát most mit csináljanak? Nem tudta, hogy hol keresse a varázsembert. Hát, lefeküdtek. Aladdin is fáradt volt, az asszony is elfáradt közben. Nagyon jót aludtak. A varázsember meg a viharlámpával elvarázsolta a kastélyt egy tenger partjára: emberestől, asszonyostól, ablakostól, küszöböstől, mindenestől... Elvarázsolta, onnét az öreg udvarról. Csak reggel, mikor folébrednek, hát nem tudták, hol vannak, mert akarták egymást üdvözölni, de nem volt már öreg kastély. Hát, mit csináljanak? Hát, Aladdin elkezdte kutatni a dolgokat. Elment otthonról, hogy fölkeresi azt az embert. Mert tudta Aladdin, hogy ez a lámpának az ereje. Aladdin oszt elment, úgy hogy három napig vissza se jött a házhoz. Hanem az öreg beférkőzött a fiatalasszonyhoz, a fiatal királynéhoz. Kiszolgáltatta önmagát mindennel: tejet, mindenféle ennivalót hordatott magának; hogy a királyné fektesse meg szeretgesse. Hát, muszáj volt megcsinálni az asszonynak mindent. Hanem a fiatalasszony addig szeretgette az öreget, hogy kineszelte, hogy a rozsdás viharlámpát őrzi az ember a kismellény alatt. Az asszony nagyon kedvébe járt azután az öreg varázslónak. Este az öreg varázsló teájába a fiatalasszony jócskán tett altatóport. Az öreg úgy elaludt éjszaka, hogy elvetette magát az ágyon, oszt aludt. El kellett volna temetni elevenen. A fiatalasszony kigombolta a kismellényt, kivette a viharlámpát, oszt akkor a tulajdonába került a viharlámpa a fiatalasszonynak. Az öregnek meg begombolgatta újra a kismellényt. Oszt elment a fiatalasszony egy másik szobába, megdörzsölte a viharlámpát. De csak annyi kellett neki, hogy megsúrolja egy kicsit... Hát, ott termett a nagyon nagy fehér ember. Kérdezte, hogy mit kíván. Meg is ijedt a királyné nagyon, de azért nem esett el. Azt kívánta hogy: — Vigyél engem haza! Abban a pillanatban visszakerültek a régi kastélyba. Aladdin meg hazakerült, oda az apósáékhoz. Az após meg mérgében becsukatta Aladdint. Elzáratta, amiért ezt a varázslatot miért nem mondta meg őneki, hogy varázstudománya van. Most odavan a lánya, odavan a pénze, a drága kastély... Hát, Aladdin meg be volt csukva. Hazakerült a fiatalasszony az öreggel együtt, akkor oszt köszöntötték oszt egymást. 42
