Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Bevezetés
volt, aki szinte minden mesei alműfajban otthonosan mozgott. Seres József parasztgazda 1924. május 3-án született Kiskunfélegyházán, kinn a tanyavilágban. Gazdálkodó parasztember, tanyagazda volt, aki egész életét a gazdaságban élte le. Tanyájukba még a villanyáram sem volt bevezetve. Mindössze élete utolsó hét évét töltötte a városi házban. Olyan ember volt, akinek életeleme a mesemondás, a meseszövés, a tréfálkozó anekdotázás. Az általa őrzött mesekincs jól reprezentálja a félegyházi népi epikát, hiszen a legkülönbözőbb társadalmi rendű emberektől tanulta meséit: apjától, a pákapusztai parasztgazdától, az idősebb testvérektől, tanyasi tanítóktól, a „tót” béresüktől, parasztgazdáktól, szélmolnároktól, mezőgazdasági idénymunkásoktól, kupecektől, katonacimboráktól, „betyároktól”, azaz szegénylegényektől, pásztoremberektől. „Ha mesélni köllene, én egy egész napot tudnék mesélni - hiba nélkül!” — vallotta büszkén a mesekirály — ahogy magát szokta büszkén megnevezni. Seres Józsefet 1994-ben ismertem meg, s 1995 novemberében bekövetkezett haláláig 143 mesét, több mint 18 órányi meseanyagot gyűjtöttem tőle. Egy éven át szinte mindennapos vendég voltam nála. Örült minden látogatónak, mivel betegsége miatt csak ritkán hagyhatta el a házat. Nehezen viselte betegségét - érszűkület miatt amputálták az egyik lábát —, hiszen a nagy gazdaságot irányító parasztgazdaként a szabad természethez, a tevékeny élethez, a fáradságos mindennapokhoz volt szokva. Szerette a földet, az állatokat — bármilyen nehéz körülmények között kellett is fenntartania gazdaságát. Ha mesélni kezdett, arca hamiskásan felragyogott, s megszűnt körülötte az idő. Derűs kedvvel, ráérős, szelíd nyugalommal mesélgetett akár egy fél napon át is - nem fáradt el, s alig akarta elengedni a vendéget. Csak többszöri elköszönés és az ajtóból való ki tudja hányszori visszafordulás után lehetett tőle búcsút venni. De csak akkor, ha megígértem, hamarosan megint jövök. 1995 nyarán rosszabbodott az egészségi állapota. A másik lábát is amputálni kellett. A műtét utáni látogatásomkor a nővér elmondta, hogy nem fogad el senkitől se ételt, se italt, s infúzióval már nem sokáig tudják életben tartani. Gyerekei előtt szégyellte magatehetetlenségét, betegségével nem akart a terhűkre lenni. Seres József 1995. november 1-én hunyt el. így ért véget a félegyházi mesekirály élete. Legféltettebb kincseit, e kötetnyi népmesét nekünk ajándékozta. 10
