Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
I. Seres József: Életem (1924-1995)
1. SERES JÓZSEF: ÉLETEM (1924-1995) 1924. május 3-án születtem Kiskunfélegyházán, kinn a tanyavilágban. Édesapám, Seres Andor gazdaparaszt volt. Az édesapám két hónapig járt iskolába. Volt neki egy nagyon jó tanára. Elment a tanár a nagytatához, az én nagytatámhoz. Mondta a tanár úr, hogy:- Pál gazda! Ezt a gyereket engedje tovább iskolába! Azt mondja a nagy tata:- Hát akkor ki vigyáz a disznókra? Nem volt akkor kötelező iskolába járatni a gyereket.- Úriembert faragok belőle, csak Andort engedje el!- Szó sincs róla, a disznókra ki vigyáz? Oszt akkor mégis csak tudott az én apám valamit. Az is így hallomásból tanult meg a cselédektől. Az én apám már úgy serdülő legénykorában énekelni is nagyon szeretett meg tudott is. Eljárt az imaházba. A stációt imádkozták. Aztán édesapámból is imavezető ember lett. Nagyon jól tudott olvasni. Olvasni meg úgy tanult meg, hogy legény korában átjárt egy szomszédba. Úgy hívták, hogy Rózsa Sándor. Az iskolázott ember volt. Átjárt a szomszédba, amikor ráért, oszt olvastak meg számoltak. Az én apám haszonbérlő nagygazda volt. Az 1930-as években a halasi Pákán volt 270 hold bérelt földje legelővel, kaszálóval együtt. A gazdaságban 45 szarvasmarhát is tartottak ekkor, amiből 18-20 volt a saját tulajdonú, a többi legelőre volt vállalva. Volt még 120 saját tulajdonú birka is, de ezen felül a fogadott juhásznak is volt 25 birkája. A pákái gazdasághoz tartozott még 8 igásló, 3-4 csikó, amelyik még nem volt befogva, 60 magló disznó, ami kijárt legelni, és 7-8 hízó disznó, ami bent volt az akolban. A disznók egy részét eladásra hizlalták, de évente négyet levágtak a család számára. Tizenkét tagú volt akkor a család. A család minden tagja a gazdaságban, a tanyán dolgozott. Felnőttnek-gyereknek mind megvolt a maga feladata. A halasi Pákán laktunk gyerekkorunkban, kilenc éves koromban mentünk át oda. Harmadikos elemista voltam, bezavart a tanító néni bennünket a kiskonyhára. A harmadikosokat. Ő foglalkozott az elsősökkel meg a másodikosokkal. Hát, oszt én nem voltam jó gyerek, nem szerettem a tollat fosztani. Kerestem ott a kiskonyhán egy sámlit, ilyen kicsike széket, kezembe vettem egy nagy tarka pulykatollfarkat, én azt nézegettem meg meséltem a gyerekeknek. De olyan hosszú mesét, hogy abban az órában nem is lett vége. Hát aztán csönd volt. A gyerekek fosztottak, meg hallgatták a mesét. 11
