Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Sz. Kőrösi Ilona: A cigányság Kecskeméten a XIX–XX. században
SZ. KÖRÖSI ILONA A CIGÁNYSÁG KECSKEMÉTEN A XIX-XX. SZÁZADBAN Kecskemét mezőváros történetében a cigányság jelenléte a XVI. századtól nyomon- követhető. Az itt letelepedett cigány népesség múltjának feltárása eddig csak részben történt meg. Alapvető fontosságú tanulmányok Mészáros László és Iványosi Szabó Tibor tollából jelentek meg; munkásságuk alapján főként a XVIII. századi kecskeméti cigányság történetét ismerhetjük meg.1 A helyi hatóságokkal kapcsolatba került cigányokról XVI. század végi adatok a legkorábbiak, ezekben az ügyekben többnyire mint varázslók, csalók, lócsiszárok említődnek.2 A város a vándorló, kóborló, gyakran mozgó, ellenőrizhetetlen és nem adózó elemeket nehezen tűrte; ezeket igyekezett távoltartani - vagy hozzásegíteni a letelepedéshez. A Kecskemét város által befogadott és huzamosabb ideig itt megtelepedett cigányok a XVII. században már telket és házat bírhattak a városban, amint ezt egy 1689-es statútum is igazolja: "Mivelhogy a cigányok is a városunkban házat tartanak, azért ők is szintén, valamint a magyarok, portióznak, mindenekben a limitatio szerint fizessenek."’ A cigányok adózásáról, házak és telkek vételéről és közterheik könnyítésére irányuló kérelmekről több, XVIII. századi forrás is szól. A cigányokra vonatkozó első összeírások is az adózással kapcsolatosak. Az 1704-es összeírás, amely egy, a cigányokra vonatkozó kiegészítő adólajstrom, 25 háztartást tartalmaz. Viszonylag kevés adót fizettek, hiszen földjük, jószáguk, szőlőjük nem volt. A XVIII. század folyamán a lovakhoz kitünően értő cigányok fontos szolgálatokat tettek a városnak és a Koháry földesuraknak is, ők végezték a lóidomítást, feljavítást; a patkolást és az érvágást is. 1758-ban 65 háztartást tartottak számon, közülük 44 házzal is rendelkezett. A családfők többsége (25 fő) kovács és (12 fő) hegedűs volt.4 Az első részletes cigányösszeírást 1768-ból ismerjük, amikor nemcsak Kecskeméten, hanem Pest-Pilis-Solt vármegye egész területén - az országban az elsők között - összeírták a cigány háztartásokat. (Összefüggésben volt ez azokkal a korabeli uralkodói törekvésekkel és rendeletekkel, amelyek a cigányprobléma megoldását, a cigányok letelepítését és ezt megelőzően létszámuk megállapítását célozta.) 1768-ban az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye területén összesen 922 cigányt írtak össze, a cigányok számaránya 1,2%-ot tett ki. Szám szerint a legtöbb cigány Kecskeméten és a Duna mentén élt; főleg Dusnok, Fájsz, Úszód településeken. (Úszódon a 91 fő a lakosság több mint 9%-át jelentette.) Kecskemétnek ekkor 22270 lakosa volt, közülük 304 cigány, azaz 1,4%. Ebből eltartott 221, kereső 83 fő, akik közül 48 kovács és 35 zenész. Vallási megoszlásuk: katolikus 229, református 75.5 (Később a katolikusok aránya jóval nagyobb volt. A vallási hovatartozás jelentősége gyakran elmosódott, főleg a 19-20. században.) 1780-ban került sor a cigánygyermekek összeírására, amely ugyancsak kapcsolatban volt a cigánykérdés megoldását célzó felsőbb rendeletekkel és elképzelésekkel. A cigányokkal kapcsolatos problémákat nevelési hiányosságokkal magyarázva, a gyermekeket elvetették szüleiktől és gazdákhoz adták ki "átnevelésre". Kecskeméten 40 családfőnél 33 fiút és 31 leányt írtak össze. 1785-ben 52 kecskeméti cigánygyermeket osztottak ki magyar családokhoz, nevelésre. (Volt, aki sajátjaként nevelte, volt aki fizetséget kért 113
