Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Sz. Kőrösi Ilona: A cigányság Kecskeméten a XIX–XX. században
érte, és akadt olyan is, aki örökbefogadta a nála elhelyezett gyermekeket.6KétségteIen, hogy mindez jelentős mértékben hozzájárult az asszimilációhoz, amely természetesen összeházasodás útján is folyt. A XIX. század elejétől a korábbinál is jobban érzékelhető volt a városi tanácsnak az a törekvése, hogy a cigányok "a magyar lakosok módja szerént" rendes házakban lakjanak, állandó jelleggel egyhelyben tartózkodjanak, és mindezt a város tudtával és segítségével. Ezért 1804-ben a cigányok számára tisztességes méretű, (kb. 800 négyzetméteres) ingyentelkeket osztottak ki. (Ekkor még sem a görög, sem a zsidó kereskedők nem szerezhettek tulajdont a városban). A cigányok számára történő házhelyosztást a zsúfolt városrészek tűzveszélyes volta is indokolta, amint arról a korabeli tűzi inspector jelentése is tudósít: "... szükség lévén a közbátorságnak az épületek ritkítására nézve való Rendeléseknek eszközlése, ismét sokan a külső városra kirendeltettek... A cigányoknak is különös fundusok külön tagba osztattak ki a végre, hogy mivel ezek bátorságos épületekre elégtelenek volnának, a gyulladás esetére mások bátorságba helyeztessenek miattok..."7 Ezeket a házhelyeket azonban a cigányok sorra eladták. Gyarapodott viszont a putrik száma a város déli peremén, a téglaégetőkön kívül kialakuló cigánytelepen. Ezeket a magisztrátus több alkalommal leromboltatta, főként attól félve, hogy itt sok csavargó is menedéket találhat. 1808-ban Kecskemét város tanácsa tizedenként kihirdetni rendelte: "A czigányoknak adatott házhelyeket senki megvenni ne bátorkodjék, ha ki pedig a czigányok közül ezen rendelés ellen a Váróstul nyert fundusát eladni merészelné, ez mint ezen Magisztrátus Rendeléseinek magát ellene szegő a Városból ki fog tiltatni"8 A tiltás ellenére a XIX. század első felében gyakorlatilag kialakult a későbbi cigányváros magva. Az 1830-as évek várostérképein már ott látható a cigányputrik megjelölése a régi katolikus temető és a város kaszálója közötti részen. A következő egy évszázad alatt a Kecskeméten letelepedett cigányok többsége itt lakott. A cigányvárosi putrik első összeírására 1820 nyarán került sor; ekkor már 31 putri állt a cigány városban. Ugyanakkor megvizsgálták a "hír és engedelem" nélkül épült új putrikat és tulajdonosaikat is. Közülük kettőt még "idegen származázúnak" tartottak; Zsákai Istvánt és Pádár Ferencet. "Zsákai István Törteiről jött ide ez előtt 30 esztendővel és itt házasodván meg Orbány Rózsit mint helybéli czigány személyt vette el feleségül ez előtt 20 esztendőkkel. Pádár Ferenc pedig Biáról származván, ide ez előtt 12 esztendővel, szinte helybeli születésű Orbány Ilona czigány személyt vette el feleségül..."9 A helybeli cigányság közösségen belüli ügyes-bajos dolgait a cigányvajda intézte már a XVIII. században is. Voltak olyan időszakok, amikor ezt a tisztséget hivatalból megszüntették, illetve tizedeseket bízott meg helyettük a város. A tizedes ugyanúgy eljárt a közösség és a városi hatóság között és ugyanúgy intézte az ügyeket. (A cigányok maguk között meg is tartották a vajda elnevezést.) Az 1830-as években újmagyar tizedesek néven találkozhatunk velük a hivatalos iratokban. Munkájukért adókedvezményben, sőt fizetésben is részesültek. 1836-ból ismert Bodri Mihály és Dorogi István új magyar tizedesek kérelme, amelyet rögtön teljesített.is a város, "...tekintetbe vévén azon sok időt és többszörös fáradságot, mellyet naponként a Ns Város szolgálatjában eltölteni kötelezte- tünk, és emiatt más kézi munkával élelmünket nem kereshetjük; - továbbá, hogy azon 30 Vforintokon, mellyeket hív szolgálatukért a Nemes Tanács ki rendelni méltóztatott, sem á legszükségesebb élelembeli szereket, sem ruhaneműinket elegendőképpen bé nem szerezhetjük, - ezen méltó okoknál fogva minket szintén úgy mint az előttünk szolgálatban volt cigány Tizedeseket, egy-egy pár új csizmával megsegíteni méltóztasson."10 A XIX. századi kecskeméti cigányság történetének egyik fontos dokumentuma az 1838-as összeírás, amely összesen 81 háztartás adatait tartalmazza." Ez összesen 322 114
