Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

ifj. Káposzta Lajos: A soltvadkerti németek és szlovákok asszimilálódásának állapota a XX. század első felében

Wyrttemberger Kirchenbuch használtatik. Énekeskönyv a 'Győri' . németben a régi de átdolgozott Marburger Gesangbuch."6

A német gyülekezet anyanyelvmegtartó képessége erősebbnek bizonyult a szlovákénál. Ennek oka lehetett a nagycsaládi lét, a Monarchia német nyelvi hatása (katonai nyelv) és a helyi összevangélikusságon belüli többség. A 20-as évekre azonban visszavonhatatlanul jelentkezett az elmagyarosodás. A neves anekdota szerint a 30-as években azt mondta egy gyülekezeti tag Sikter András lelkésznek a német istentisztelet után: "Tisztelendő Úr, nagyon szépen beszélt, de a hirdetést legyen szíves magyarul mondani, mert akkor jobban értjük!" Az idősebb generáció megőrizte életében - hagyományként - a Gesangbuchból való éneklés szokását, a szülőktől tanult német imádságokat és az egyre inkább "szent nyelvvé" váló német szertartási nyelvet. Egyre kevesebben értettek németül. így a német nyelvű szertartások látogatottsága egyre inkább csökkent.5

1926-27. év folyamán Dr. Raffay Sándor evangélikus püspök ösztönzésére és támogatásával "a két egyház", azaz a "magyar-német és a Il-ik magyar egyház" egyesült.' Korántsem az anyanyelv és a saját kultúra védelme jelentett gondot, hanem a közös terhek viselése, azok elosztása miatt. A (vizsgált korszakban megszűnőben lévő) nemzetiségi különállásból fakadó gazdasági különállás vált igazi teherré. Ennek okai a források szerint a következők voltak:

1. A szlovák-magyar-sváb vegyesházasságok miatt gyakran kérdésessé vált. hogy a gyerekek melyik egyházhoz tartoznak. T.i. a párbért (azaz az egyházfenntartói járulékot) szokás szerint a férj nemzetiségi háttere szerinti egyháznak rótták le, és a gyerekek annak az egyháznak az iskolájába jártak. "Megtörtént, hogy tót férj német özvegye gyermekét a német iskolába járatta, magasabb osztályba azonban a német tanító nem vette fel, hanem a tót iskolába küldte, de ennek tanítója sem volt hajlandó felvenni, mert négy éven keresztül előzőleg a német iskolába járt. Utoljára is a presbytériumnak kellett rendet teremtenie, és a tót iskolába beutalnia, ahová a szülők a párbért fizetik. Erre a szülő a német egyházba való felvételét kérte, hogy gyermekét oda járathassa, a tót egyház azonban párbérjárulékát nem szüntette be, hanem végrehajtás útján hajtotta be a szülőn, pedig az özvegy anya a német egyházhoz tartozott voltaképpen, és most két helyre fizeti a párbért."

2. A közös költségek elosztása mindig vitát kavart. Sokszor felvetődött az is, hogy nem is 3/4 német és 1/4 szlovák lenne az igazi arány, hanem a 2/3 - 1/3. Ez természetesen attól is függ, hogy a hívek száma, vagy azok gazdasági súlya adja a számítási alapot.

3. Az iskolafejlesztés együttes erővel könnyebben megoldható, mint külön-külön. "A tót egyházat az államsegélyt nyújtó állam tanfelügyelője útján a már meglévő iskolájának bezáratásával is fenyegeti, ha iskoláját nem fejleszti, ... viszont a német egyház iskolái is fejlesztésre szorulnak."

Az egyesülési jegyzőkönyben leszögezték, hogy "mindaddig, amíg az istentiszteleti nyelv német és magyar lesz, a gondnok felváltva hol a volt német, hol a volt tót egyház tagjainak sorából választandó és megfordítva. Ezzel szemben ha a gondnok a német egyház tagjaiból választatott, úgy az ellenőr a tót egyház tagjainak sorából választandó és fordítva". Az is kimondásra került, hogy a "volt német egyház tagjai közül 28, a volt tót egyház tagjai közül 20 foglaljon helyet a képviselőtestületben", azaz a presbitériumban.

E forrásokból kitűnik, hogy a nemzetiségi, vagy másképp a "fajta-tudat" a két egyház szintjén - néhány markáns szószóló útján - megmaradt, ez bizalmatlansággal párosult, ami a kor követelményei között már nem volt reális. A családok keveredése és az egységes gazdasági és oktatási követelmények nem engedték meg az archaikus két egyház típust egy ilyen kis településen.

147