Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Kriston Vizi József: A társasélet és a szórakozás formái a többnemzetiségű Garán (1930-as, 170-es évek)

az elsők. De a felnőttek azt szerették, ha az állító ügyes és fürge. Nagy nyerések esetén, de egyébként is úgy volt szokásban, hogy a partik után az állító egy kis zsebpénzt kapjon.

Egyik beszélgetőtársunk, Heffner János elmondása szerint a tehetősebb német családok fiataljainak állandó helyet adó Müller József kocsmájában a következőképpen zajlott egy vasárnap délutáni tánc:

Jó időben a 10-12 tagú sváb fúvós zenekar hívogató muzsikátjátszott az utcán. A fiatalok általában 2-3 óra körül gyűltek össze, majd 5 óra után mindenki - a zenészek is, hiszen ők is helybeliek voltak - hazamentek vacsorázni, ellátni a házat s magukat. Ezután , úgy 7 óra tájban visszatértek, s éjfélig ment a különféle táncok szerinti együttlét télen és nyáron egyaránt. A lányok mindegyikét anyjuk kísérte el a táncba. Az utcai bejárattól balra és jobbra, a falak mentén a nagy teremben padok húzódtak, azon ültek az asszonyok. A leányok egy nagy félkört alkotva a söntés, illetve a két belső (csak férfiaknak szolgáló) ivószoba ajtajával szemben álltak. A bal oldali sarokban emelkedett a „pult”, a zenészek számára rendszeresített 1-2 lépcsős dobogó. Ez azért volt így, hogy a zenészek jól belássák az összes táncolót, mozgásukat, s hogy a muzsika is jobban szóljon, körben a teremben. A bejárattal szemközti fal síkjában a fiúk, legények ácsorogtak, a söntésböl kérve egy-egy italt, azt kortyolgatva szemlélgették a lányokat. A táncrendet a zenekar vezette, de gyakorlatilag bárki rendelhetett táncot, ám nem felnőtt. Nekik külön alkalomként a páros gazdabál illett. Keringő, polka és csárdás, állandóan a zenekar programján volt. E táncokra, miként a levente oktatásra vagy az esedékes vasárnapim misére még a távolabbi szállásokról is elengedték fiaikat, cselédjüket a gazdák.

6. Németek február közepén-végén, ahogy a vendéglátó gondolta, tartották kocs- 'mánként a farsangi bált vasárnap délutántól kedden éjfélig. Volt, aki emlékezni vélte: „valami működött..., hogy hamvazószerdán gyűjtögettek, de az 1930-as évek végén már alig-alig tartották. Az előtte való hetekben úgyis kitombolták magukat.”

A garai bunyevácoktól viszont a „pokládé”, a farsang végén tartott mulatságok egy sajátos változatát gyűjthettük. A tulajdonképpeni farsangi bál, az ünnepzáró préló mint másutt is, rendesen vasárnaptól kedd késő estig tartott. Ám hamvazószerda reggelén , délelőtt a nagyobb bunyevác legények a suttyóknak egy-egy kosarat adtak, s néhány fős csoportjaikat útra bocsájtották. Az ifjú kéregetők tojást, szalonnát, kolbászt („kajgone”) s egyéb naturáliákat gyűjtöttek össze, majd elvitték a társaságnak helyet adó kocsmáros- hoz. A házasulandó legények, valamint a felsőbb férfiak zártkörű esti mulatozásához a kocsmáros ingyen adta az italt, hisz a gyűjtött adományokból neki is jutott bőven. Egyszerre 6-7 bunyevác vendéglőben is folyt a böjtbe áthúzódó férfi-mulatság. Hogy ez mikor maradt abba. azt nem tudják (csupán föltehetjük: az 1950-es évek közepe), de vélik, hogy ez főleg bunyevác szokás volt.

Számunkra nem is az utóbbi állítás miatt tűnt ez figyelemre érdemesnek, hanem azért , mert rámutat a folkloristák egysíkú, de legalábbis önellentmondásos tételére : tudniillik annak ellenére , hogy a magyarral érintkező nyelvterületeken , de ezen belül is számtalan adatunk van a garai (s mint értesültem a csávolyi és a katymári) bunyevácoké- hoz hasonló hamvazószerdái adománygyűjtő , tréfás maskarás férfimulatságokról, ennek ellenére minden néprajzi kézikönyvünk kanonizálja a bűnbánó vagy tiszta szerda idealizált képét! Pedig a kalocsai szállások tréfás hamvazása l8, a régi zentaiak tuskóhúzása, vagy a többi vajdasági település pl. Kishomok esetében. Lukács László dunántúli l9. Újvári Zoltán nagyalföldi20 adatai a hamvazószerdán folyt szokáscselek-ményekre egyértelműen utalnak, így a szakma által festett képet immár igen csak árnyalhatnák. Az már csak ebből következő érdekesség , hogy az 1940-es évek végén, a feszesebb heti munkarendből következően már a böjti (csonka) hét szombatjára tevődött át a férfibál ! Mosta18