Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kriston Vizi József: A társasélet és a szórakozás formái a többnemzetiségű Garán (1930-as, 170-es évek)
nában pedig újjáéledésének lehetünk tanúi, illetve láthatják azok, akik immár 8-10 éve nem csak szervezői , hanem részesei ennek, a tréfás keresztségben „musko préló” nevet kapott mulatságnak , ahol a kocsmai („Márványos”), majd egyre népesebb (hisz’ a környékbeli településekről is hívják a vendégeket jó előre!) kultúrházi összejöveteleken finom birkapaprikás és jófajta italok járják. Néprajzos nemzedékünk csak remélheti, hogy a Dujmov Jakab és jókedvű férfitársai által felelevenített farsangzáró férfinap továbbbi alakulását utódaink is figyelemmel követik majd ! De számunkra is adott a feladat bőven: fölkutatni a falun 6-7 évtizede oly gyorsan népszerűvé vált és elterjedt rádiók, újságok, filmszínházak, majd a televízió előbb új közösségszervező, ám napjainkban látható elhalásuk nyomán keletkezett közösségi űr dilemmáját is megéljük. Visszatérve rövid , néhány napos kutatásunk színhelyére, Garára, végezetül hadd álljon itt még egy érdekes példa a fiatalság társas életének sajátos szokás-alakulására. 7. Garát 1895 elején kötik a Baja-Zombor-Újvidék vasútvonalra, majd szeptember derekán megindul a rendszeres, napi forgalom Baja és Újvidék felé. A községházától a vasútig vezető műút 1897-ben készül el, míg a Fő utca egyenesében húzódó, Baja-Gara közötti korszerű műút csak 1925-re lesz készen. Feltehetően a századunk első évtizedében kialakul a „garai korzó”: a Fő utca templom felöli, köves úttal szegélyezett oldalától a kiöltözött családok egynémelyike, tekintélyes gezdafeleségek gyermekeikkel, a „bunyevác oldal” természetesen nemcsk bunyevác fiataljai (!) vasárnap délutánonként komótosan kisétálnak a Bácsborsód felé vezető út mellett „megnézni a vonatot”. A bizalmasabb párok a temetőhöz vagy az állomás közeli, gesztenyefás padjaihoz igyekeztek, míg a merészebbek a töltés oldalán föl a Vaskútig, vagy onnan le a Regőcei útig is eljutottak koraesténként. A férfiak elmaradhatatlan vasgolyóikkal pumáztak/ klikkereztek az állomás előtt, az asszonyok meg nézelődtek: ki jön haza Baja felől s kinek a vendége, rokona, ismerőse utazik vissza a városba a 6 órás vonattal.'1 A vasút 1975-ben megszűnt , az állomást furcsa lakóházzá alakították át. Czakuly Gézáné meg László Piuszné , s a két helyben maradt vasúti alkalmazott férfi még őrzi az utolsó vasúti járatról készült fotót. Legföljebb ők (Panka Gyula vagy Lenner Péter) hallják még néha - inkább csak álmukban, talán - a korzózók szeme láttára befutó vonat jelzéseit. Hétköznapi forró délután pedig a ma már Dreherhez címzett Ginder-kocsma videós-játék automatájának zaja mellett beszélgetünk Heffner Hansi bácsi ismerőseivel, míg a pultos kislány a vaskúti meg a bajai társas mulatságok programját beszéli meg a múltkori német búcsú-bálban megismert kortársaival. És igaza van, nekünk most már rá is figyelnünk kell !... 19
