Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kriston Vizi József: A társasélet és a szórakozás formái a többnemzetiségű Garán (1930-as, 170-es évek)
KRISTON VÍZI JÓZSEF A TÁRSASÉLET ÉS A SZÓRAKOZÁS FORMÁI A TÖBBNEMZETISÉGŰ GARÁN (1930-AS, 1970-ES ÉVEK) BEVEZETŐ A történelmi Bács-Bodrog vármegye északi sávjában, a Bajától 17 kilométernyire, déli irányban fekvő Gara település- és népesedéstörténete immár igen jól feltárt.1 A monografikus törekvések mellett e tipikus, javarészt németek és bunyevácok lakta községre vonatkozóan egyfelől a meghatározó népcsoportokat bemutató, különböző mélységben és igénnyel született summázatok tartalmaznak adatokat.2 Másfelől a bácskai bunyevácok különféle ünnepi szokásaival foglalkozó tanulmányok megállapításai, illetve a Garán ilyen témában gyűjtött anyagközlések adnak fogódzót a községgel ismerkedők számára.'1 Mondhatni komplex szemlélete miatt érdemel külön is szót P.Szojka Emese példaértékű feldolgozása a garai templom fogadalmi szobrairól, melyek kapcsán tömör összegzését adja a mennyben is egy urat szolgált/szolgáló német és bunyevác lakta település jellegzetességeinek.4 Jelen dolgozat szerzője pedig jó tíz évvel ezelőtt -röviden számot adva a Magyarországra települt bukovinai székelyek játékhagyományairól- Csátalja és Felsőszentiván mellett Garán az ügyeskezű és jóbeszédű Antal Mártonnál gyűjthetett értékes adatokat.5 Ám ezúttal, most az őket (bukovinai és alföldi magyarokat) befogadó őslakos bunyevác és német garai barátaikra gondolok szeretettel, köszönve nekem nyújtott segítő türelmüket,fáradozásaikat.6 1. Gara község arculatát és jellegét, s ebből fakadóan lakóinak társaséletét a két legjelentősebb nemzetiség tradicionális különállása határozta meg a két világháború közti időszakban is.7 Igaz, ez nem jelentette - nem is jelenthette ! - egymástól való elszigetelődésüket, de a más és más időpontban szolgáltatott vasárnapi mise vagy a külön német (Szent László-napi) és külön a bunyevác (Szent Lukács-napi) templombúcsúk megtartásának példája máig hatóan kézzelfogható jelzéssel szolgál.8 Stefan Keiner nagyszerű községmonográfiájának térképei, az ott közölt levéltári adatok s a század 20-as éveiben született adatközlőink egyöntetűen, érzékletesen láttatják: a települést észak-déli irányban átszelő Fő utca mögött, a „csátaljai oldalon” kizárólag németek, míg a vasútállomás, illetve Bácsborsód felé eső utcatömbökben inkább bunyevác családok éltek.9 A nagybirtokosok példáját folytató, s életmódjukkal azonosulni kívánó, feltörekvő német, s némely bunyevác és magyar gazdák a Gernreich-gasse (mai Petőfi Sándor utca) mentén lévő portáikat lakták. A mai Bunyevác utca teljes északi része szintén német fertálynak számított.10 A Gara - Bácsborsód - Györgypuszta (Bácsszentgyörgy) - Dávod körzet határolta területen több mint 160, szinte az egész évben lakott szállás helyezkedett el." A közelebbi tanyákról (mert ezekezet így is hívtákja gyerekek nap mint nap bejártak a falusi iskolák valamelyikébe, míg téli, rossz időben szüleik vagy jó ismerőseik (netán többeket összeszedve) kocsin fuvarozták be őket. A távolabbi szállásokon élők, s főként a fiatalabbak, tehetősebb rokonoknál vagy bentragadt nagyszülőknél laktak.Mivel a múlt század utolsó évtizedeiben fokozatosan bővült az iskola-épület, növekedett a tanítói létszám, mód nyílott a német és a bunyevác gyerekeknek külön (nyelvi) oktatására. Az 1911-ben alapított leányiskola (zárda) a két 15
