Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Kriston Vizi József: A társasélet és a szórakozás formái a többnemzetiségű Garán (1930-as, 170-es évek)

világháború között már vegyesen fogadta az 1-től 4-ig számított alsós osztályokat, míg a mai Községházával átellenben lévő Sáli-tanító házában bumyevácok, Lajtaihoz pedig a nagyobbacska német ifjak jártak. Az ún. „emeletes”, tornateremmel 1928-ra megépült iskolában már hetente egy nap megtartott ipari szakfoglalkozásokra is sor kerülhetett. Közismert, hogy 1946, illetve 1955 után (egyöntetűen 1972-ig) külön délszláv és német nyelvű általános iskolák működtek Garán, - a spontán különállást valamelyest később is konzerválva. A gazdasági kényszer hatására - jobbára a bunyevác gyerekek - mindhárom nyelvet jól birtokolták. 2. Az elmondottakból következően az utcánként, településrészenként elkülönült fiatalok és az idősebbek szabadbéli s zártkörű játszási-szórakozási alkalmai, helyszínük és formáik - az igen közeli földrajzi határokon belül is - eltérőek lehettek. A gyermekbandák utcarészenkként hajtották oda s vissza a vaskarikát, rúgták a kitömött harisnyából való rongylabdát, vagy - nagyobbak lévén, s ügyeskedők:- a fűszer­boltból olcsón vásárolt színes (spriccelt, eresztett mintázatú vagy egyszínű, de mázas) golyókkal klikkértztek lyukra guritósat. A poros útszéleken a nagyobb legényformájúak hétköznap estefelé, a felnőtt férfiak vasárnap késő délután vasgolyókkal/jwwdrtak. Egyik német beszélgetőtársunk ezt - a golyó „emberesebb” méretétől s erősebb anyagától füg­getlenül - szintén klikker néven írta le, s hozzá a szabályt: estefelé,mikor már a kocsik nem jártak az utcán,ifjabb s idősebb férfiak vegyesen, egy kb. 50 cm átmérőjű kör kép­zeletbeli átlójára helyezték golyóikat, majd sorban dobtak. Aki saját vasgolyójával olyan ügyesen dobott, hogy a célba vett egyik golyót a körön kívül pattintotta sajátjával, és on­nan az övé is kigurult, az nyert, s ismét ő folytathatta a játékot. Ha ez már nem sikerült, úgy a sorban reá váró következett, és így tovább. Ezeket a maroknyi, nagyobb fémgolyó­kat valami kis szívességért a helyi kovácsoknál csináltatták, velük öntették ki. „Ragyás volt mint a nyavalya”,- de a sok dörzsöléstől lekopott, aki meg nagyon becsbe tartotta, az igen erősen dörzsölte a kövön.” Nyereményül újaknál a „klasszikus” apró agyaggolyó vagy később (az 1940-es évek végéig) régi aprópénz, míg az embereknél az estére tete­mes nyereségként elkönyvelt bor szolgált. Bunyevác ifjak, de egyesek halovány unoka-emléke szerint még házas emberek is játszották az ügyességi, dobó-célzó „csurekánye” és a „csilkánye”, valamint a bige néven közismert „pincike” ügyességi fiú-játékot. A kötélugrás, a kereszt és osztott téglalap ala­kú (ugró-)iskolázás, valamint a „pilkánye” néven ismert ötkavicsos kapózás a 10-12 éves leánykák mindennapos udvari-utcai játékának számított. Az aprópénzzel való célra- vonalra dobást (szintén legény- és férfijátékként) „strikezés” meg „mutykántye” néven ismerték, játszották. (A volt Ginder-féle kocsma mai bérlője szerint nyári vasárnap dél­utánonként ma is össze-összejönnek a nősülni nemigen akaró legények az ilyen pénze- zésre.) 3. A téli esték hagyományosan beszélgetést, csendes szórakozást, szolgáló.szom­szédolásra adtak módot. Sötétedés után nem sokkal, a jószág ellátása és a vacsora után, úgy fél 7 tájban indultak, s 9-ig maradtak a családok. Egyik bunyevác adatközlőnk sze­rint ők a gyerekeket is vitték magukkal adívánba, mert azok féltek magukban, vagy a testvérekkel otthon, - míg egy jó beszédű német vendéglátónk abandázásnak nevezett esték kimódolt rendjéről emlékezett vissza.12 Többnyire „megállapodott”, 6-8 közeli szomszéd házaspárok két vagy három korosztálya (25-30, 35-40 és az 50-60 évesek cso­portjai) külön járt estéről-estére máshová látogatóba, beszélgetni. A felnőtt bandák asz- szonyai az 1930-as évek közepén még fontak, de ilyen vegyes társaságban jobbára kötöt­tek, varrtak. A férfiak (akár bunyevác, akár német köxbtn) kártyázlak. Az első játék ele­jén mindenkinek leszámoltak harminc kukoricaszemet, és azzal gazdálkodhatott. Ha el­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom