Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok rokonsági terminológiája
MÁNDICS MIHÁLY A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK ROKONSÁGI TERMINOLÓGIÁJA Amikor több, mint ezer évvel ezelőtt a magyarok bejöttek a Kárpát-medence, különböző etnikumú népeket találtak itt, s keveredtek velük! Magyarország története az itt élő nemzetiségek története is. S ez fordítva is igaz.1 A Felső-Bácskában - ahogy mi mondjuk - egykori ferencrendi kolostora által Baja város nagy kisugárzó erővel rendelkezett. A hazai bunyevác-horvátok (továbbiakban bu- nyevácok) metropolisának számított, mint ahogy déli szomszédainknál a Szerb- Vajdaságban Szabadka (Subotica). A két települési körzet egymással való kapcsolata folyamatos, egy néprajzi csoportnak, kulturális egységnek tekinthető. E körben ismert, hogy hazánkban hol élnek bunyevácok. Ezúttal nem kívánok eredetkérdésükkel és betelepüléseik körülményeivel foglalkozni. Annyit azért szabad legyen megjegyeznem, hogy hazánkban a rk. horvát etnikumnak nyolc néprajzi csoportja él. Nyelvjárásuk különbözik egymástól és az irodalmi nyelvtől. Anyagi és szellemi kultúrájuk is eltér egymástól. Igen erős a különbség például a bácskai, a zalai, vagy a Sopron- kömyéki horvát dialektus között.2 Egymásközti - tájszólásaikon való - társalgásuk olykor megértési gondot jelenthet, persze nem egyforme nehézséggel. Ennek ellenére a többség nem keresi némileg eltérő különbözőségük okait, gyökereit. Az ötvenes években mesterségesen létrekozott Szerbhorvát/Horvátszerb nyelv soha nem volt természetes. Különböző kultúrákat a történelem során még soha nem sikerült véglegesen összemosni. Soha nem létezett "szerbhorvát" nép, így nyelv sem.’ A rendszerváltás óta hazánkban is külön szervezeteket és intézményeket működtet a szerb és a horvát nemzetiség. Referátumomban a csávolyi bunyevác-horvátok rokoni kapcsolataira vonatkozó elnevezésekről, s azok magyar megfelelőjéről kívánok szólni. A rokonsági terminológia közlésére módszerként a szótárszerű feldolgozást választottam. Az alfabétikus felsorolás a horvát ábécét követi. Szójegyzékem 161 tételt tartalmaz. Csávoly Baja városától délkeletre fekszik, 15 km-re a Szeged felé vezető országút mellett. Bunyevácok, magyarok, németek éltek itt együtt a XVIII-XIX. században. A XIX. században és a XX. század első felében a németek jelentették a lakosság többségét. Mivel Csávoly szülőfalum és ma is lakóhelyem, megállapításaimat elsősorban saját - ma is élő - gyakorló tapasztalataimra alapoztam, melyet adatközlőim jól kiegészítettek. Nehezítette a munkámat, hogy a korábbi korszakokból nem állt rendelkezésemre írásos forrás. Kutatásaim során bőséges ismeretekre tettem szert Baja és vonzáskörzete bunye- vácairól, sokácairól, rácairól. Tapasztalataimat hasznosítottam csávolyi előadásom megfogalmazása során. A szakirodalom4 a rokonságot mint vizsgálandó tárgyat, különböző szempontok szerint osztályozza, így a leszármazás számontartása, a rokoni kapcsolat létrejötte és a rokoni kapcsolat minősége szerint. Rokonság az az emberi csoport, amelynek összetartozása vérszerinti leszármazás, vagy házassági kapcsolatok folytán jött létre. A rokonság fogalmába az egyén számára mind az apai, mind az anyai felmenők, mindkét oldalági rokonok és azok utódai beleszámítanak. A rokonság leszármazási rendjébe tartozó fogalom az ág, ágazat, amely férfiágon számolt leszármazási sor. Az ágazatok összessége, a 89
