Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta környéki gyermekjátékok és játékszerek
gólyalábasokat. Pólyák Orsolyának (10 éves) Kanizsamonostori nagyapja Tóth István, Sóti Barsi Daniellának (10 éves) és Horváth Anitának (7 éves) Anita édesanyja, Horváth Gabriella készítette a gólyalábat. Kazinci Marikának pedig az édesapja Kazinci Béla készítette a gólyalábat három évvel ezelőtt, amikor Marika iskolás lett. Télen kedvelt időtöltés volt a korcsolyázás. A korcsolya előbb csontból, majd később fából készült, melynek háromszögbe keskenyedő talpára drótot helyeztek. Mikor már a gyerekek jól begyakorolták a csúszkálást (az iringálást) egy lábon, azután már mind a két lábukra kötöttek korcsolyát, és güsztönnyel, illetve szénahúzó horoggal lökték magukat odébb. ÜGYESSÉGI JÁTÉKOK Az ügyességi játékok közül néhány egyéni játéknak számít. A brúgattyú, zúgattyú vagy zunga-zunga néven ismert, játékszer a gyermekhangszerek közé is sorolható. Az ókori játékok könyvében pörgettyű néven szerepel az ilyen, zsinegre felfűzhető, pörgethető korong. A zentai gyerekek zúgattyúnak nevezték zúgó hangjáról. Nagyobb lapos (általában kabát)gombból készítették úgy, hogy az egyik lyukon befűzték, másikon kifüz- ték az erős cérnát, majd meglendítették két kezükkel körbe-körbe, hogy besodródjon. A rajta levő előre hátra forgó gomb sokáig pergett. A fiúk tréfából meghallgattatták a lányokkal, hogyan zúg, s hajukhoz értették a sodródó cérnát. Olyankor volt ám haj vágás! A gomb a játékszer részeként, illetve játékszerként szolgált a gombfociban és a "gombozás" nyerőjátékban, melyet pénzzel is játszhattak, de akkor "pízezés"-nek mondták. A levevős cérnajáték ügyességi játék. Egy méteres cérnát vagy fonalat összekötnek, s azt az egyik játékos ügyesen a kezefejére veszi. Kialakul ezzel az első minta, melyet a másik játékos úgy vesz át, hogy újabb forma alakuljon ki. Ezeknek a mintáknak neveik is voltak. Kinn a szabadban udvaron, utcán, tavasszal és nyáron száraz időben csigáztak a gyerekek. Az ostor sudarát belecsavarták a csigán lévő vájatba, majd hirtelen rántással forgásba hozták, aztán már csak "ustorozni" kellett a hegyét, s a csiga forgott tovább. „A boltban, a piacon és a vásárban lehetett megvásárolni. A zentai esztergályosok cifra, festett csigákat készítettek. ” (Fábri Géza, Zenta) A házi készítésű csigák csak egyszerű faragásúak voltak, s ilyent az iskolás fiúk saját maguknak készítettek. „A csiga jobban a gyerekeké vöt, de mi is hajtottuk ustorral. Madzagbul fontunk ustort. Csinátunk ilyen nyaklóját, rákötöttük a fára, oszt akkó hajtottuk. Ezt az asztalon is lehettett forgatni, oly sokáig pergett. ’’ (Kocsis Szürke József, Felsőhegy) Karikázás,12 A fakarikát a kisebb gyerekek hajtották. A hét évesnél idősebb gyerekek kiskarikáztak. Ennél a játéknál a karikát 30-35 cm átmérőjű hordó vagy dézsaabroncs helyettesítette, amelyet egy erre a célra készített pálcával vezettek. A bot végébe u alakúra görbített vastag drótot szereltek. A pörgettyüzés vagy sergettyüzés társasjátékként vagy ügyességi játékként ismert. „Evágtuk felibe a cérnagurigát, belegyugtunk egy kis ceruzát. Az asztalon vagy az udvaron az eligazított porban sergettyűztünk. " (Fehér Opletán Erzsébet, Felsőhegy) A kapókövezést, amelyet a felsőhegyiek pilkázásnak hívtak apró kavicsokkal játszották. A földobott pilkát kellett elkapni, közben 1, 2, 3, majd mind a négy földre helyezett kavicsot egyszerre fölvenni. 77
