Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta környéki gyermekjátékok és játékszerek
a lábakat. Ha vöt kéznél kis krumpli, azt szúrtuk föl a malac fejének. Az állatok részeit koronafa tüskével erősítettük össze. " (Németh Teréz, Felsőhegy) Csutkából több színű keresztben kettévágott csutkadarabból csikót is készítettek. Rózsaszínű csutkadarab volt a feje, melyhez dróttal erősítették a nyakát, reá kócból sörényt, a csutkatestre pedig farkat ragasztottak. Csutkafogatot (lófogatot) állítottak össze körülbelül egyenlő nagyságú csutkákból. A két lovat erős spárgával fogták be a kocsiba, amelyhez hét darab csutka kellett, három alul négy felül. Kinn a szabadban vesszőparipán lovagoltak a gyerekek. Lábuk közé fogtak egy vesszőt vagy egy kissé meghajlított, madzaggal felkantározott szárdarabot. Falovacskát is készítettek a vásári feketére festett, kézműipari játékszer mintájára. Egyenes fadarabon állt ez a ló, kerekeken gurult piros nyerge és igazi szőrből, gyapjúból vagy lószőrből volt a sörénye és a farka. Madarat készíthettek tyúktojásból, sárgaföldből, fából és más anyagokból. Felsőhegyen a drót vázat hajlították megfelelő alakúra, majd lepedőből vagy függönyből hasított csíkokkal becsavargatták. „A madárnak megcsinátuk tésztábul a fejit a kifújt tojás testre, akkó az egyik végén a farka vót, oda csinátuk a papírt azt beledugtuk, ódára meg a szárnyát papírbul összehajtogattuk vékonyra, mint a harmonika. Ez a madár minden ajtónyitásnál le fel mozgott. ” (Molnár Borsos Ilona, Zenta) Télen a gyerekek a kemence vállára vagy a kályha fölé papírkígyót11 helyeztek, amely a meleg levegő hatására sokáig forgott. Papírlapból vagy egy cipősdoboztetőből (hogy tartósabb legyen) kört szabtak, amit csiga vonalban ujjnyi vastagságúra vágtak fel s egy vékony pálcára tűztek gombostűvel a középpontjánál fogva. Volt olyan, aki a kígyót malomnak mondta. ÉPÍTŐ JÁTÉKOK Az építés célja a gyermek alkotóképességének, esztétikai érzékének fejlesztése, az alkotások azonban a játék befejezése után nem sokáig maradnak épségben. Ezeknek lényeges az összeállításuk. Sárból, fából várat, cséplőgépet, csutkából górét, kukorica és cirokszárból gémeskutat, tanyasi udvart, házat, szekeret, dragacsot, bababútorokat állítottak össze. Gyufáskatulyákba sarat tettek, amely, ha megszáradt vályog lett, ebből kis házikót építettek. Kukoricamorzsolás után a csutkákat egymásra rakva istállót, ólat, górét építettek, amibe csutkából, szárból készült ökrök, tehenek, lovak kerültek. A legegyszerűbb bababútorokat bogáncsból ragasztották össze, a tartósabb bútorokat dobozokból, gyufáskatulyából rakták össze a gyerekek. A fából készült bababútorokat már a felnőttek készítették a gyermekeknek. JÁTÉK JÁRMÜVEK Járműveket, járműféléket csak a tíz éven felüli gyerekek tudtak fabrikálni, ezért ők is inkább felnőtt gyártotta játékszert kaptak. Már a járni tanuló gyermek is egyfajta járművel, járókájával közlekedett, majd később kiskocsiban tologálták, húzogatták őt a nagyobbak. Télen, amikor nagy hó esett, a szánkó jó szolgálatot tett még az iskolába menéskor is. A szánkó kicsinyített mását szárízíkből és szentjánoskenyérből készítették el az ügyesebbek. Repülőgépet, hajót papírból hajtogattak. Volt cséplőgép is egész garnitúra a vontatóval, szíjjal dobbal együtt a valódi kicsinyített másaként készült fából vagy sárból. A gólyaláb régebben célszerű járműnek bizonyult a sáros őszi napokon. Egyre ritkábban járkálnak vele a gyerekek, de gyűjtésem idején Zentán az alvég utcáin láttam 76
