Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta környéki gyermekjátékok és játékszerek
2. Un-dun-dóré, Dubo-ko je móré, A jós dublya Mitro-vica, Dí szé kupa kiszé-lica, Un-dun-dóré Dubo-ko jé móré. 2. Un-dun-dore, Duboko je more, A jós dublja Mitrovica, Gdi se kupa kiselica, Un-dun-dore, Duboko je more. UTÁNZÓ JÁTÉKOK A kislányok játékában fontos szerepet kap a babázás, amely az anyaságra a női munkákra tanítja a gyermeket. A babázás főként a lányok játéka. A falun nevelkedő gyermekek gyakran csutkababával játszottak. Legegyszerűbb a pipacs bimbójából készült pipacsbaba volt. Felsőhegyen ezt papnak, illetve, ha a bimbót borító zöld levelet rajta hagyták miséző papnak hívták. Pipacsbontás előtt találgatták milyen színű lesz a bimbó: "Sör-e, bor-e, pálinka-e, rózsaszínű pántlika-e?" A bor volt a piros, a pálinka volt a fehér, s a bimbóban összegyűrt rózsaszínű szirom volt a "rózsaszínű pántlika". A fiatal kukoricakötést is leszedték a gyerekek, bár a felnőttek nem engedték, hogy ők abból készítsenek babát. A kukoricacsövet borító leveleket, a csuhét lehúzták néhány helyen, majd körülkötötték, hogy szoknyája is legyen a babának, a haját is ebből vagy a kukoricabajuszából fonták meg. Fehér Opletán Erzsébet így emlékezett vissza: „Az aljon a dűlőn mentünk, hajtottuk a jószágot, néztem vótak hosszú kukoricakötések, azokat letörtem, vittem ki egy kis ollót, avva evágtam a haját [a kukoricabajuszt] és egy drótra fő tekertem. ” A rongybabát úgy készítették, hogy egy nagyobb darab hulladék anyagot kiszabtak, összevarrtak és kitömtek. A fejét leginkább fürészporral tömték, hogy kemény legyen. Az egészet kitömhették még apróra vagdosott ruhadarabokkal vagy gyapjúval. Csutkababát is készítettek a babázáshoz. A pólyásbaba volt a legegyszerűbb egy ruhadarabot átkötöttek keresztben elől is hátul is A csutka vastagabb végére, ahova a baba feje került fehér ruhadarabot húztak. „ Vöt még "simibaba" [baba alakú selyemcukorka, a feje porcelánból is lehetett], a botban, meg a vásárban árúták jobban a cukrászok. Az édesapám fafaragással is foglalkozott és csinát nekünk Jancsit. Egyik olyan vót, hogy külön vót a feje, csavarra csavarozta oda a testihő a másik meg fűrészöt, egybe vót kifaragva. ” (Molnár Borsos Ilona, Zenta) JÁTÉKÁLLATOK Állatokat kukorica vagy cirokszárból, csutkából, krumpliból, makkból, vadgesztenyéből, fadarabból és papírból is készítettek. Leggyakoribb a ló, az ökör, a tehén és a disznófigura, melyeket cirok vagy kukoricaszárból készítettek. Valamennyi állat teste egyformán készült, apró jelekkel érzékeltették csak a különbségeket. „ Egy kis darab szár fölső részét széthasítottuk, ide szúrtuk az állat fejét, amit előzőleg valamelyest kifaragtunk. A szár alsó felét teljes hosszúságban levágtuk és beleszúrtuk 75
