Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta környéki gyermekjátékok és játékszerek
A gyermek játékában betöltött szerepe alapján a tárgy szorosan összefügg a személlyel. A gyermek alkotó munkájához olyan anyagot használ, amilyen a kezeügyébe kerül, különféle növények szárát, termését, virágát, fát, papírt, zsineget, drótot és sok más anyagot. Az adatközlőim a játék és játszottunk kifejezéseket használták a cselekedet megjelölésére, de a játék szóval jelölték a játék tárgyát is. Ezért fontosnak tartom, hogy ezen alapvető fogalmakat meghatározzam, s azokat a továbbiakban e definíciók szerint használjam. A játék összetett tevékenység, minden közösség kultúrájának szerves része, melynek jellegzetes és általános vonásai egyaránt vannak.6 A játékszer a játék (cselekedet) céljára készült tárgy, melyet a gyermek, esetleg az apró gyermek számára idősebb testvér, édesapa vagy édesanya megtervez, majd el is készít. Az iskolás gyermek már önnállóan képes alkotni játékszert, készítése közben játszani is tud azzal. A játékeszköz a többszemélyes gyermekjátékok tárgyi kelléke. Szabályok szerint csoportosan végzett ügyességi (célzó, dobó, ütő) játékszer.7 Azokat a játékokat vettem sorba, melyeket 1920-tól az 1950-es évekig ismertek az akkori iskolás korú gyerekek. Példáimat elsősorban az egykori kis- és középparaszti családok gyermekeinek visszaemlékezéseiből merítettem. A nyolcvanadik életévükhöz közel járó emberek közül, akik a zentai határban születtek, tanyasi iskolában járták ki a négy osztályt és többségük nagycsaládban nevelkedett. A leányok általában fiatalabb testvéreik nevelését, ellátását is magukra vállalták, így a munkába nevelődést korán kezdték, és nem volt idejük játszani. A népi játékok zöme különben is a munkára nevelte, nemek szerinti feladatok elvégzésére tanította a kicsiket. A zentai Molnár (Borsos) Ilona a gyermekkoráról így vallott: "Nem bírtunk mi jáccani mer a jószágot köllött őrizni, meg az iskolába tanúni utána. Nem nagyon vásárótak játékot nekünk, abban az időben nem vöt. Nem úgy mint most, hogy az unokánknak, bár még csak három éves, már kis talicskát vettek a vásárba. Akkó mi készítettünk szárbul, rongybul játékot. Kukoricaszárbul kocsit, cirokbul lovat csinátunk."8 Játszani hívhatták egymást a gyerekek egyszerű szöveggel (pl. Gyere Kati táncóni - ének). Az énekes- táncos népi játékok elsősorban a lányok játékai voltak. Burány Béla gyűjtésének köszönhetően közlésre került számos mozgásos népi játék, majd a Hej széna, széna című kiadványban a 120 vajdasági magyar gyermekjátékdal.9 Érdekes lenne ezeket a frissen gyűjtött játékokkal összevetni, de jelenleg az eszközös játékokon van a hangsúly. Kiszámolóval meghatározták a játékban szereplő kulcsszemélyt, pl.a macskát a "cica-macázásban", a dobót a labdajátékban. Zentán a magyar gyerekek játékában előfordul néhány közismert szerb nyelvű kiszámoló is (a magyar szöveggel való keveredésre jó példa): magyar kiejtéssel 1. Píva patka préko Szávi, Noszi píszmo na vr glávi, U tóm píszmu pí-se, Né vo-lém te vi-sé. (Zsúp zsúp kender zsúp, Ha meg-ázik kidob-juk!) szerb nyelven I. Pliva patka preko Savi Nosi pismo na vrh glavi, U tom pismu pise, Ne volem te vise. 74