Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta környéki gyermekjátékok és játékszerek
NAGY ABONYI ÁGNES ZENTA KÖRNYÉKI GYERMEKJÁTÉKOK ÉS JÁTÉKSZEREK A gyermekvilágot köztünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, amelynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák.1 A játék a gyermek számára lényeges cselekedet, sokszor tanító, nevelő szándékú. A csoportos, az énekes és szöveges játékok a társadalomba, a környezetbe való beilleszkedést segítik, illetve a már kialakult rendszerben lévő helyes viselkedésformákat tükrözik. Munkámmal Zenta és környékének gazdag játékkultúrájára szeretném felhívni a figyelmet. Kérésemre idős és középkorú emberek meséltek, gyermekkorukra emlékezve, és én is visszagondoltam gyermekkori játékaimra. A zentai Városi Múzeumban az iskolás és az óvodás gyermekek számára a "Játszóház"-ak keretében hagyományos kézműves és népszokás-ismertető foglalkozásokat szervezek immár nyolc éve. Egy-egy téma bemutatásához előkerültek a népszerű körjátékok, a Zenta-környéki mondókák, kiszámolok és más gyermekjátékok. Az első játszóházat a Thurzó Lajos Közművelődési Központ a Művelődési Házban szervezte meg 1988-ban, Burány Béla Nádsípot fújtam című könyvbemutatójának kisérő rendezvényeként. A későbbi játszóházak helyszíne a Városi Múzeum és Képtár épülete lett.A játszóház szervezőjeként alkalmat találtam a hagyományok felelevenítésére. A gyerekek figyelmét felhívtam a szüleik, nagyszüleik, sőt őseik tudásának értékelésére, az idősektől kapott információk hasznosságára. A játékszerek készítését, javítását tervezem be minden iskolaév kezdetére. Hagyományaink ismertetése, a régi játékszerek megszerettetése, a kézi munka megbecsülése érdekében idősebb embereket kértem fel néhány játékszer készítésének bemutatására.3 Csutkát, kukoricaszárat, csuhát, agyagot, rongyot, papírt és más könnyen beszerezhető anyagot használtunk az alkotásokhoz. Arra törekedtem, hogy a gyerekekkel való foglalkozás előkészítése is gyűjtő illetve kutatómunkával párosuljon. Gyűjtőmunkámat, közvetlen megfigyelés és interjú alkalmazásával, Zentán és a környező falvakban végeztem. A szóbeli forrásanyagot igyekeztem levéltári dokumentációval, a napi sajtók hirdetéseivel alátámasztani, és a megőrzött tárgyakkal, illetve a róluk árulkodó korabeli fényképekkel igazolni.4 A mai iskolás gyerekek sokféle társasjátékot ismernek, az ókori eredetű társasjátékok közül is néhányat, (kocka, malom, labirintus...) viszont a népi játékokról különösen nagyszüleik sajátkezűleg készített gyermekkori játékszereiről keveset tudnak, de még kevesebben játszanak (ahogyan a jobbmódú, városi gyerekek mondják) az ilyen "dedós" dolgokkal. A társasjátékokhoz játszótárs is kell, ezért a játékszer régebben csak másodlagos szerepet töltött be a játék közben. A játékszeres játékokat egyedül is lehet játszani, azonban a cselekedet, annak tárgya és alanya (homo ludens) mindenkor szorosan összetartozik. Figyelembe véve az említett összefüggéseket, a Zenta környékére vonatkozó játékok és a játékszabályok leírásait kerestem. A vizsgált területen, a Tisza menti településeken, a zentai, a felsőhegyi és az adorjáni lakosok közlése alapján ellenőriztem az összegyűjtött és a közölt adatokat.5 73
