Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
ifj. Káposzta Lajos: A soltvadkerti németek és szlovákok asszimilálódásának állapota a XX. század első felében
IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A SOLTVADKERTI NÉMETEK ÉS SZLOVÁKOK ASSZIMILÁLÓDÁSÁNAK ÁLLAPOTA A XX. SZ. ELSŐ FELÉBEN BEVEZETŐ Soltvadkert lakossága a Révai Lexikon szerint (1920-as évek) 8.200 fő, magyar és német. A népszámlálási adatokból és az egyházi nyilvántartásokból tudjuk, hogy a lakosság túlnyomó többsége ekkor már magyarnak vallotta magát, magyarul beszélt, noha a családnevek és a szokások egy része kétségkívül a nemmagyar eredetre utalt. Az Újkori Vadkert helységet báró Orczy István földesúr népesítette újjá több hullámban a XVIII. század középső harmadában. Württenbergi svábok, kisebb számban Zólyom megyei szlovákok, északibb tájakról útra kelő magyarok leltek új otthonra a vadkerti földön. A XX. század első felében Vadkert lakosságának vallási megoszlása a következőképpen alakult: 50 % katolikus, 35 % evangélikus, 10 % református, a többi zsidó, baptista, pünkösdista, jehovista stb. A katolikusok túlnyomó többsége magyar nevű és magyar anyanyelvű volt. A reformátusok többsége német, kisebb része magyar eredetűnek számított. A vizsgált időszakban már magyar szertartási nyelvet használtak. Az evangélikus egyházhoz többnyire német eredetű, kisebb részben szlovák származású és magyar családok tartoztak. Előadásom elsősorban a németség és a kis számú szlovákság jelentősen előrehaladott asszimilációjának a XX. század első felére jellemző kései fázisát kívánja bemutatni. ASSZIMILÁCIÓS ÁLLOMÁSOK, ASSZIMILÁLÓ ERŐK Ha bemegyünk egy "sváb" faluba, akkor a "svábságot" keressük benne. Ha beszélgetünk egy külföldi magyarral, akkor a "magyarságot". Ugyanígy fogannak az előítéletek is, melyekre azonban nehéz magyarázatot, illetve eredeti tartalmat találni. Mitől is marad meg egy teljesen elmagyarosodott család svábnak, tótnak, bunyevácnak, stb.? Nézzük végig röviden az asszimilációs állomásokat: 1. A család a nemzetiségi nyelvet beszéli, használja írásban is egymás között, a szókincset a gyerekek is elsajátítják és aktív marad. 2. A nemzetiségi nyelv egyre inkább az időseké lesz, írásban már nem használják, a gyerekek inkább csak értik. 3. A családi érintkezés nyelve kizárólag a magyar, a nemzetiségi tudat viszont megmarad a szokásokban (étkezés, disznóvágás, névadás, táncok, ünnepek, stb.) - sokszor latens formában. 4. A családi hagyomány megszakad, kényszer vagy érdektelenség hatására (megfélemlítés, divat, panellakás, disco, névváltoztatás) - ugyanakkor egyes esetekben 145
