Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
ifj. Káposzta Lajos: A soltvadkerti németek és szlovákok asszimilálódásának állapota a XX. század első felében
valamilyen érdeklődés felmerülhet, mely azonban megfelelő gondozás hiányában ki is huny. Természetesen előfordulhatnak átmeneti formák, illetve hely- és korszakspecifikus variánsok. Soltvadkerten a következő hatások befolyásolják a lakosság nemzetiségi öntudatát, ill. elmagyarosodását: 1. Az országban előretörő magyarosítási hullám és magyarkodó szellem, mely a saját értelmiség nélküli nemzetiségi paraszti lakosságot annak súlyától és közegétől függően magával ragadja. (Kivételként megmaradnak a tömbben élők - pl. a felvidéki szlovákok - vagy a hosszú ideig autonómiával rendelkezők) 2. A helyi nyelvi közeg, mely itt nemcsak a magyar nyelv túlsúlyát jelenti, de közvetítő is a helyi kisebbségi, valamint a kiskőrösi többségi szlovákság és a vadkerti svábság között. 3. A gazdasági fejlődés, mely a vasút kiépülésével és az iparosréteg megerősödésével kezdődik, erősebb kötődést kíván meg a "más" nép- és vallási csoportok tagjaihoz (borkereskedelem - zsidók; ügyintézés a megyénél - magyarok; stb.) 4. Az első és a második világháború által okozott erkölcsi értékváltozás, különösen a frontot, ill. fogságot megjárt emberek lelkében. 5. Az "anyaország" hatása, melyről jelen esetben alig beszélhetünk. SOLTVADKERTI REALITÁSOK - AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Nemzetiségi villongás vagy vallási ellenségeskedés - a szokott vitákon kívül - nem volt jellemző már a XIX. századi Soltvadkerten sem.A XX. század első felében a vadkertiek megkülönböztettek katolikus, evangélikus és református utcákat. Számon tartottak a mai napig ismert "zsidóházakat" is. A katolikus és a protestáns fiatalság külön vendéglőbe járt1, így ritka volt a vegyesházasság. Magán az evangélikus gyülekezeten belül is elkülönültek a németek és a szlovákok, ami a hajdani Magyarországon nem egyedülálló.2 A templomépítés idejéből fennmaradt adatok azt mutatják, hogy a sváb és a szlovák népcsoport külön templomot akart építeni, de az egyházmegye befolyására 1837-re végül egy közös templom épült fel, amit kisebb átalakításokkal ma is használnak az evangélikusok. A vadkerti evangélikus egyház a XX. század elején még külön tót és külön német gyülekezetből állt. Iskolát is külön tartottak, amihez külön tót ill. német tanítót (tanítókat) alkalmaztak^. Az 1890-es évektől az lett a szokás, hogy minden második vasárnap magyar nyelvű, a fennmaradókon pedig egy német és egy szlovák nyelvű istentiszteleten tartottak. 1904-ben a szlovák gyülekezet közgyűlése kimondta a szlovák nyelv elhagyását. Azután minden vasárnap volt magyar istentisztelet 10-től 11 óráig, és minden második vasárnap 9-től 10 óráig német. Vásár alkalmával vagy egyéb esetekben csak magyar. Hétköznap: kedd, csütörtök, szombat reggel magyar, hétfő, szerda, péntek és szombat délután német. Az egyéb szolgálatok kizárólag magyar nyelven tartattak.4 Nagypénteken németül osztott Sikter András lelkész úrvacsorát.5Ez az állapot kisebb változtatásokkal a második világháború végéig maradt fenn. 1926-ban Kruttschnitt Antal evangélikus lelkész a következő válaszokat adta egy felmérés során: "Agenda Gyurátz- és Karsay-Czékus-féle magyarban, németben a 146
